A magyar családnevek a 14-15. században alakultak ki. Leggyakoribbak (39 százalékban) a foglalkozást jelentő nevek, ezt követik a nemzetiségeket és a tulajdonságokat jelentő nevek (20-20%). Több mint 223 ezer honfitársunk vezetékneve Nagy, utána 206 ezerrel a Kovács következik, majd Tóth (201 ezer), Szabó (199 ezer) és Horváth (195 ezer) a sorrend az élbolyban.
Hasonló a helyzet a magyar labdarúgásban. Válogatottunkban eddig több mint ezer játékos ölthette magára a nemzeti címeres mezt – a pontos szám 1040 körüli lehet. Közülük a Tóth vezetéknévvel rendelkezők vannak a legtöbben, 24-en. Nagy és Kovács néven 20-20, Horváth néven 14, Balogh néven pedig 13 futballista volt eddig válogatott. További sorrend: Szabó (12), Kiss (10), Varga (8), Mészáros és Molnár (7-7).
Tóth Balázs remekül teljesített a Portugália elleni legutóbbi vb-selejtezőn - Fotó: MLSZ
A Tóthok közül a Jokka becenévre hallgató Tóth József (1951-2022), a Pécsi MSC, az Újpesti Dózsa és az MTK egykori kiváló balhátvédje volt legtöbbször válogatott: 56 mérkőzésen egy gólt szerzett – az 1982. évi spanyolországi világbajnokságon az El Salvador ellen 10-1-re megnyert meccsen talált a kapuba. A Videoton, a török Malatyaspor és Erciesspor, a belga Genk és a holland Venlo, valamint a Puskás Akadémia csapatait erősítő védekező középpályás, Tóth Balázs (1981-) összesen 34-szer volt magyar válogatott 2004-2010 között. A legismertebb Tóth az 1953-1957 között az Aranycsapatban 12 mérkőzésen öt gólt szerző világbajnoki ezüstérmes Tóth II József (1929-2017) volt. A Csepel SC csatáraként nem volt könnyű bekerülni Puskásék közé, neki két emlékezetes mérkőzésen is sikerült: a londoni 6-3 visszavágóján, az angolok elleni budapesti 7-1-es találkozón, valamint az 1954-es svájci vb-n a németek ellen 8-3-ra megnyert csoportmeccsen nemcsak játszott, hanem gólt is szerzett.
Nagy néven a jelenleg is Marco Rossi szövetségi kapitány bő keretéhez tartozó, az olaszországi Speziában (előtte a Ferencvárosban a Bolognában, a Bristol Cityben és a Pisában) futballozó középpályás, Nagy Ádám (1995-) ölthette legtöbbször magára a nemzeti címeres mezt: 88 mérkőzésen két gólt ért el. Nagy Antal (1956-) a Budapesti Honvéd és a Mezey György vezette válogatott csapatkapitánya volt az 1986-os mexikói világbajnokságon, 32 válogatott meccsen kétszer volt eredményes. A közelmúltban váratlanul elhunyt Nagy Tibor (1962-2025), a Vác középpályása 17 válogatott összecsapáson egyszer talált az ellenfél kapujába.
A Kovácsok közül a Bp. Honvéd, a francia Auxerre és Valenciennes, valamint a belga Antwerpen csatára, Kovács Kálmán (1965-) a legeredményesebb 56 mérkőzésen elért 19 góljával. Ifjúsági Európa-bajnokságot nyert 1984-ben, és ő is tagja volt az 1986-os vb-n szerepelt válogatottnak. Az ugyancsak ifi Eb-aranyérmes Kovács Ervin (1967-) az Újpesti Dózsa, a Bp. Honvéd és a belga Beerschot középpályásaként 24 válogatott összecsapáson egy gólt szerzett. A Kovácsok közül az egyik legismertebb az MTK futballistája, Kovács Imre (1921-1996), aki jobbfedezetként a 101-szeres válogatott Bozsik József tartalékja volt az Aranycsapatban, ezért jutott neki csak nyolc mérkőzés, ugyanakkor olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben.
A magyar labdarúgó-válogatottba a Ferencváros adta a legtöbb játékost, 131-et, utána Újpest (121) és MTK (111) a sorrend. A legjobb nem budapesti klub a székesfehérvári Videoton 46 futballistával. Ezen a listán a Veszprémi SE három játékosa is megtalálható: Mónos Tamás, Rugovics Vendel és Csik Ferenc. Igazság szerint Petres Tamás is veszprémiként lett először válogatott, mialatt zajlott közte és anyaegyesülete, a Videoton közötti jogi hercehurca, aminek végén sok héttel később az MLSZ visszavonta a VSE-be történt igazolását, ezért a statisztikában fehérváriként szerepel.
Darcsi István
