Évek óta megy a vita, hogy miért van ilyen sok külföldi futballista a magyar csapatokban, akik elveszik a játéklehetőséget a fiatal tehetségeinktől, így ők jobbára csak a kispadon ücsörögnek, és ezért nem tudnak fejlődni, kiteljesedni. Talán Kisvárdán történt meg először, hogy az NB I-es csapat egyik meccsén csak idegenlégiósok voltak a pályán. A klub szakmai vezetője azzal indokolta ezt, hogy a külföldiek jóval olcsóbbak, mint a magyarok, egy kis klubnak pedig nagyon meg kell gondolni, hogy mire mennyit költ.
AI által generált fotó
A nemzetközi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség diszkriminálja, azaz tiltsa vagy korlátozza az Európai Unión belüli munkaerőmozgást. Ezért felismerve és elismerve a probléma jogosságát, más eszközhöz folyamodott az MLSZ – a „pozitív diszkriminációhoz”. Konkrétan a szövetség nagyjából évi 500 millió forinttal jutalmazza azt a klubot, melynek csapatában minden mérkőzésen folyamatosan legalább öt magyar játékos van a pályán, és közülük egy 21 évnél fiatalabb.
Egyértelmű az ösztönzés célja és iránya, de azonnal felmerül a kérdés, hogy ebben a jóban vajon mi lehet a rossz.
Nos, a játékospiac azonnal reagált az MLSZ ösztönzőrendszerére, ami már jól láthatóan megmutatkozik az éppen zajló átigazolási időszakban. A többi csapathoz képest egészen más szintet képviselő, és összehasonlíthatatlanul jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező Ferencváros kivételével minden klubnak nagy szüksége van arra a plusz 500 millió forintra, ezért igyekszik megfelelni a feltételeknek. Igen ám, de a játékosok és a menedzsereik azonnal hasznot akarnak húzni ebből, és felsrófolják az áraikat, amit a futballistát eladó klubok is követnek. A sportnapilap példája szerint egy eladni tervezett játékos kivásárlási ára a félévvel korábbihoz képet az ötszörösére (100 ezer euróról félmillióra), a focista fizetési igénye pedig a két és félszeresére (havi hatezer euróról 15 ezerre) emelkedett. Mondván: fizessenek többet a klubok, hiszen lesz miből. Az értéknövekedés tehát úgy következik be, hogy nincs mögötte semmilyen teljesítmény-növekedés, ez pedig nem egészséges folyamat. Ám a klubok kiszolgáltatott helyzetben vannak, ha meg akarnak felelni az MLSZ új ösztönzőrendszerének.
A példák azt mutatják, hogy nem feltétlen jó irányba mozdult el a piac, mert ahelyett, hogy minél több tehetséges magyar fiatallal bővülne az NB I-es csapatok játékoskerete, az NB II-ből igazolnak 30 éveseket, akik nem a sportág fejlődését, jövőbeni céljait fogják szolgálni. És akkor még nem is említettük, a hamarosan felmerülő belső probléma megjelenését – a bérfeszültséget. Ugyebár, amit két ember tud, azt egy idő múlva mindenki tudja, ezért nem sokáig marad titokban, hogy kinek mennyi a fizetése, és az első öltözői konfliktusnál elhangzik majd az a mondat, hogy: „Hajtson az, aki sokkal több pénzt kap ezért!”
Itt jutunk el oda, hogy az eredetileg jó szándék nem úgy valósul meg, ahogy azt eltervezték. A tipikus esete annak, amikor „visszanyal a fagyi”...
