A Tánc Fesztiválja a Pannon Várszínház szervezésében immáron huszonhét éve hívja össze a magyar kortárs táncművészet legtehetségesebb és legnagyobb művészeit Veszprémbe. A fesztivál a kezdettől foga magához vonzza a társművészeteket, a művészeti ágak egymásra utaltságát és közös felelősségét hangsúlyozza. A színházi tereket kitágítja, utcák, épületek, civil közösségek fogadják be, játsszák és élik meg produkcióit. A fesztivál különleges lehetőséget nyújt a nemzetközi kapcsolatteremtésre is. A cél az, hogy Magyarország és Európa kiemelkedő együttesei jelenjenek meg, találjanak hosszú távon otthonra, gyermekek, fiatalok és idősek értsék meg jövőjüket, jelenüket és múltjukat, beszéljék a kortárs művészetek nyelvét és ezen a nemzetközi nyelven válaszokat is fogalmazzanak meg, vallja a fesztivál küldetésében.
Az idei megnyitón Porga Gyula, polgármester és Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója
Kedden ennek szellemében Hevesi Fanni és Csáki Benedek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházrendező-koreográfus szakos hallgatói egy performatív, kültéri táncelőadásban „vizsgálták”, hogyan elevenedhetnek meg a statikus szobrok a mozgó testek jelenlétében, mindezt úgy, hogy a belváros három helyszínén, a Városháza melletti Korsós lánynál, a Milleniumi emlékműnél és az Ararát-emlékműnél adták elő performanszukat.
Este a Hangvillában folytatódtak a programok, ahol a hivatalos megnyitó után a Szegedi Kortárs Balett előadásában a Bolero és a Vadak került a színpadra.
Egy húsz évvel ezelőtt végzett nemzetközi zenei felmérés szerint a Bolero hangzásvilága alkalmas leginkább arra, hogy beindítsa fantáziánkat. Parázsló szexualitástól fűtött, kérlelhetetlen, sodrón zakatoló dallam. A mű ötlete Ida Rubinstein táncosnőtől származik, ő adta a megbízatást 95 évvel ezelőtt Ravelnek, és első koreográfusa is egy nő, Bronyiszlava Nyizsinszka, a híres Vaclav Nyizsinszkij húga volt.
A másik előadásban, a Vadakban, mint ahogy a rács mögött levő csoport állandó mozgásbanvan, törzsi rítust idéző harci táncban mutatják magukat a nézőknek. A barbárszerű közösség belső kohéziójából létrejövő erő fenyegetően hat a rács túloldalán levőkre. A két oldal közötti különbség drámaian kirajzolódik, a tánc ösztönös vadsága és a civilizált nézői attitűd egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól. Amikor az elválasztó rács kinyílik, végzetes áldozati tánc veszi kezdetét. De a kimenetele nem egyértelmű. Az emberben dúló harc az ösztönök világa és az intellektus között egy szimbolikus színpadi játékban mutatódik meg. A táncosok attraktív tánca és a zenekar ritmikus játéka izzó feszültséget teremt a mozdulatlan nézőben is, a zsigeri érzékelést előtérbe helyezve az intellektuális befogadás helyett.
Ezt követően a Hangvilla kávézójában Lovas Juci énekes-dalszerző szólóprojektjéből indult Frász koncertet élvezhette a közönség. A formáció tagjai egy nyári zenetáborban ismerték meg egymást és 2023 ősze óta zenélnek együtt. Az alternatív popzene egy sokszínű válfaját képviselik, ahol a szellemes szövegek olykor R&B, funk és jazz elemeket tartalmazó bólogatós groove-okkal egészülnek ki, máskor pedig az ezredforduló hangzásvilágára emlékeztető pop-rockként szólalnak meg.
A Tánc Fesztiválja programjai a következő napokban is folytatódnak, amikről ide kattintva lehet megtudni minden információt.
Fotók: Gáspár Gábor
