A Nemzeti Filmintézet (NFI) Filmarchívuma nemcsak őrzi a magyar filmtörténet alkotásait, hanem időnként egy-egy tekercs felújítására is tud forrást fordítani. Nagy restauráción esett át az első magyar sci-fi film, az 1942-ben bemutatott Szíriusz is az elmúlt években, és időről időre műsorra is tűzik – legutóbb a budapesti Corvin mozi sci-fi filmklubjában vetítették áprilisban.
Baló Elemér és Szilassy László (Fotó: NFI)
A szakemberek csodát műveltek: a hang tiszta, nem recseg, a kép nem szemcsés, nem ugrál – vagyis a film élvezhető, egyáltalán nem olyan fejfájdító élmény, mint a Duna tévén látható két világháború között készült mozik.
A történet szerint a kalandor magyar nemes, Tibor Ákos (Szilassy László) összeismerkedik a hóbortos feltalálóval, Sergius tanárral (Baló Elemér), aki állítása szerint feltalálta az időgépet. Több se kell főhősünknek, rögtön ki is próbálja a masinát, és visszautazik a 18. századba. A professzor ugyanarra figyelmezteti Ákost, amire később Doki is Marty McFly-t: ne árulja el, honnan érkezett és ne avatkozzon be a történelem folyásába, különben könnyen meg nem történtté teheti a saját létezését. Mondanom sem kell, főhősünk pontosan ugyanazt teszi, amit amerikai kollégája: folyton jövőbeli eseményekre utalgat, azon nyomban felkeresi az őseit, és amikor csak alkalma adódik rá, bajba keveredik.
Ákosban buzog a magyar virtus, és nehezen viseli, hogy Mária Terézia korában a nemesség semmiféle ellenállást nem mutat a Habsburg-házzal szemben, sőt: életüket és vérüket ajánlották a királynőnek és együtt mulatnak az osztrák arisztokráciával. Amikor dédapja ünnepi fogadásán találja magát, minden alkalmat megragad, hogy pimasz beszólásaival borsot törjön a labancok orra alá. Mindeközben szerelembe is esik: színre lép ugyanis Karády Katalin mint Rosina, a velencei énekesnő. A történet végül – újabb párhuzam a Vissza a jövőbe harmadik részével – párbajba is keveredik.
Sajnos végül kiderül, hogy a feltaláló Sergius valójában kötözni való bolond, és az egész időutazást csak Ákos álmodta, miután az első méterek után lezuhantak az „időgéppel”, és úgy beverte a fejét, hogy két napig hallucinált tőle. Ennek ellenére az első magyar időutazós sci-fi megelőzte a korát, és ha nem tudnám, hogy negyven évvel a Vissza a jövőbe előtt készült, meg is vádolnám azzal, hogy egynémely poénját onnan nyúlta.
Karády Katalin és Szilassy László (Fotó: NFI)
A tanulság? Érdemes odafigyelni a Filmarchívum szakembereinek munkásságára, mert egészen meglepő kincsek kerülhetnek ki a kezeik közül: jó minőségben nemcsak nézhetővé, hanem élvezhetővé is varázsolják a magyar film aranykorának alkotásait.
