Jenny Saville néhány képe évek óta ott pihen kitűzve a Pinterest-fiókomban – elsősorban olyanok, amelyek elmosódott, "bemozdult" fotókra hasonlítanak: több pillanat egyetlen képbe sűrítve, éles kontúrok nélkül, és a mozdulat közben a végtagok mintha egyszerre több helyzetben is lennének, de egyikben sincsenek igazán. Amikor tavaly ősszel megtudtam, hogy önálló kiállítást kap a bécsi Albertinában, azonnal eldöntöttem, hogy ott a helyem.
A brit festő 1970-ben született. Oxfordban él és alkot, jellegzetesek nagy méretű aktjai, amelyeken a testet nem konvencionálisan ábrázolja: hol a perspektíva megválasztásával ér el torzító hatást, hol egymásra helyezett rétegekkel mos össze pózokat, de szívesen ábrázol sérüléseket, műtéti hegeket és választ a regnáló szépségideáltól eltérő modelleket. Képeit a szobrászat filozófiájával hozza létre: ahogy a kő masszív tömegéből lassan bontakozik ki a végső forma, Saville festményein is a színek és foltok egymás mellé helyezésével válik egyre felismerhetőbbé az absztraktként induló látvány.
FUN FACT
Jenny Saville jelenleg a világ legdrágábban értékesítő élő festőnője. Megtámasztva (Propped) című képe 2018-ban talált gazdára a Sotheby’s aukcióján 9,5 millió fontért, ami akkori árfolyamon 3,5 milliárd forintot jelentett.
Jenny Saville: Tekintet (2021–2024)
Bécsi kiállítása a Gaze / Tekintet címet kapta a kiemelt helyen kiállított azonos című, 2021–2024 között készült festmény után. A három teremben berendezett tárlat egyik helyiségét a Tekintet és a hozzá hasonló portrék uralják. Ezek az alkotások az absztrakt és a figuratív határán egyensúlyoznak: a női arcokat egyszerre építik és megbontják az össze nem illő ecsetvonások; az élénk színű foltok és vonalak élővé teszik, oda nem illésük miatt azonban mintha ki is ragadnák a valóságból őket. A nagy méretű portrékhoz közel lépve gyönyörűen követhetők az ecsetmozdulatok, jól dekódolható, hogyan épülnek egymásra a rétegek, miként alakul ki a látvány.
A második termet az aktok dominálják. Ezek jellemzően párokat ábrázolnak: férfi és nő intimitását, öleléseket, combokra, mellekre simuló kezeket, összegabalyodó lábakat – és a legritkább esetben tisztán kivehető arcokat. Ahogy fentebb említettem, ezek a festmények elmosódott mozdulatokat örökítenek meg, nem lehet igazán megítélni, hogy a modellek milyen pózt vettek fel, mert többet is megfestett, egymásra helyezett és elmosott az alkotó. Ráadásul egy-egy kimetszett részletet – mint a böngészőnkben felbukkanó idegesítő kis reklámokat – a kép felső rétegére helyez: ezek kimerevített pillanatok; így a festmény egyébként folyamatos mozgást, az idő folyását érzékeltető összhatásához képest figyelemfelkeltően élesek és egyértelműek.
Jenny Saville: Ekkyklema-tanulmány (2023)
A harmadik szobában Pietà-parafrázisokat találunk. (A Pietà a halott Krisztust karjában tartó Mária-ábrázolás.) Saville ezeken részben az aktok esetében is alkalmazott megoldást használja: több pózt is megrajzol, azokat egymásra helyezi, így a végeredmény testrészek számolatlan kuszasága, amelyek mégis visszaadják a feldolgozott téma hangulatát. A Pietà-témával részben vallási gyökerű gondolatokat fogalmaz meg az alkotó – különösen erős ez a bizánci művészetet megidéző, aranyszínű, a kelet-római ikonográfia motívumait magán hordozó Byzantium című képén –, és egészen más értelmet nyer az Exodus című festményen, amivel a migráció árnyoldalára mutat rá a tengeren soha át nem kelt, halott gyermekeket kezében tartó szülő megfestésével.
Jenny Saville: Byzantium (2018)
Jenny Saville egy igazi A-listás világsztár, bécsi kiállítása megér egy zarándoklatot a kortárs figuratív festészet szerelmeseinek. Képei elgondolkodtatóak, technikásak, bőven adnak lehetőséget elmerülni az ecsetvonások és színek kusza kavalkádjában. A megváltott belépőjeggyel pedig látogatható a múzeum többi aktuális kiállítása is: jelenleg Matthew Wong és Vincent van Gogh festészetét, életét és mentális nehézségeit párhuzamba állító tárlat látható az alagsorban A festészet az utolsó mentsvár címmel, míg az emeleten Leonardo da Vinci és Albrecht Dürer (valamint más reneszánsz mesterek) színes papírra készített rajzait szemlélhetjük meg.
Jenny Saville Gaze (Tekintet) című kiállítása június 29-ig látogatható a bécsi Albertinában.
