A mindenkori miniszterelnök nem szimpla politikai szereplő, ő egyben az ország végrehajtó hatalmának vezetője, stratégiai döntések meghozója, és egy esetleges támadás az egész állam működését is megingathatja. Ezért Magyarországon – ahogy a világ fejlett demokráciáiban is – a kormányfő fokozott védelem alatt áll, a saját testi épsége, és az állami stabilitás szempontjából is.
Ha összehasonlítjuk egy frissen megválasztott ellenzéki vezető kampánykörútját a miniszterelnök protokolláris eseményeivel, azonnal látványos különbséget érzékelünk. Az előbbi gyakran sétál a tömegben, rögtönöz, nyitott rendezvényeken vesz részt. A mindenkori miniszterelnöki események viszont előre szervezettek, regisztrációhoz kötöttek, a helyszínt gyakran órákkal előbb biztosítják, az útvonalat lezárják.
Ez nem a közvetlenség elutasítása, ez a biztonsági protokoll része.
Az aktuális kormányfő rendszerint egy hosszú ciklus alatt rengeteg politikai döntést hoz meg, amelyek közül sok érzékenyen érinti egyes társadalmi csoportokat, emiatt kockázati szempontból jóval sebezhetőbb, mint egy ellenzéki, aki még nem gyakorolja a hatalmat. A TEK (Terrorelhárítási Központ) és más szervek dolga az, hogy megelőzzenek bármilyen atrocitást és ehhez a fizikai védelem mellett, információs kockázatelemzést is végeznek.
A dolog egyáltalán nem hungarikum. Az amerikai elnök mozgását például a Secret Service hónapokkal előre tervezi, lezárt zónákat alakítanak ki, és még a szomszéd néni virágágyását is átvizsgálják, ha kell. Franciaországban vagy Németországban is hasonló a protokoll, minél magasabb rangú a politikai vezető, annál többféle védelemmel látják el.
Ezek az intézkedések nem egyéni privilégiumok, nem a „néptől való elszakadás” jelei, ezek az államrend és a demokratikus működés biztonsági garanciái. Egy ország vezetőjének védelme ugyanis nem politikai, sokkal inkább intézményi kérdés, független attól, hogy ki van épp a pozícióban.
Különösen fontos a biztonság a nemzeti ünnepeken és állami rendezvényeken, amelyek a magyar identitás szimbolikus eseményei. Ezeken a miniszterelnök – mint a demokratikus választások nyomán hatalmat gyakorló kormány vezetője – hivatalos állami minőségben vesz részt. A nemzeti ünnepek nem egyetlen politikai oldal ünnepei, ezek minden magyarhoz szólnak. Az események biztosítása tehát amellett, hogy a miniszterelnök személyes védelméről szól, egyben arról is, hogy méltóságteljesen és zavartalanul lehessen megtartani azokat.
A rendezvények megzavarása, akár verbálisan, akár fizikailag, a politikai közélet kulturált működését veszélyezteti, és a közös nemzeti emlékezet méltóságát is sértheti. Ezért a hatóságok célja - sokak véleménye ellenére - nem szabad, hogy az legyen, hogy kiszűrjék az eltérő véleményeket, hanem, hogy fenntartsák a rendet és biztosítsák a biztonságos ünneplés lehetőségét, legyen szó például március 15-ről, augusztus 20-ról vagy október 23-ról.
Míg egy ellenzéki vezető számára a közvetlenség stratégiai előny, addig a kormányfő más csatornákon keresztül kommunikál, úgy, mint sajtótájékoztatók, közösségi média, országjárás keretében, előre tervezett fórumokon. Ez persze kevésbé tűnik spontánnak, de nem is az a célja, úgy kell megszólítani az embereket, hogy közben ne kelljen veszélyeztetni a kormányzati stabilitást.
Mert legyen szó bármilyen politikai kurzusról, az állam működésének kontinuitása mindig fontosabb egy kézfogásnál. Ez minden kor, minden vezetőjére igaz kell, hogy legyen.
Kép: MI illusztráció
