Az 1988-1989. évi NB I-es idény végén az újonc Veszprémi SE remek szerepléssel a 10. helyen végzett. A nagy múltú Vasas pedig 14. lett a 16 csapatot számláló mezőnyben, majd a Szeged ellen a visszavágó utolsó pillanatában nagy szerencsével sikeresen megvívott osztályozó után éppen csak bennmaradt az első osztályban. Sok víz lefolyt azóta a Dunán és a Séden is. Jelenleg a budapestiek az NB II-ben, a veszprémiek az NB III-ban küzdenek a feljutásért, de ebből a szempontból egyelőre egyik csapat sincs túl biztató helyzetben.
1989 első tavaszi játéknapján a legendás fővárosi Fáy utcai stadionban rendezték a Vasas SC-Veszprémi SE NB I-es mérkőzést, melyet a krónikák szerint mintegy négyezren tekintettek meg a helyszínen. Annak ellenére, hogy a VSE-ben is nagy tudású játékosok futballoztak, minden tekintetben a hazaiak voltak a meccs esélyesei. A két csapat először 1988. augusztus 14-én az élvonalbeli nyitányon találkozott egymással Veszprémben, melyet a Magyar Televízió élőben közvetített egy forró vasárnapi matinén. Azt a 11 órakor kezdődött találkozót a Vasas simán megnyerte 2-0-ra a megilletődött újonc otthonában. A nagy hőség és a tévéközvetítés ellenére telt ház, tízezer néző volt a némi ráncfelvarrás után az NB I-re éppen csak megfelelő Wartha Vince utcai stadion lelátóján.
Ilyen előzmények után csapott össze a két gárda fél évvel később, a tavaszi nyitányon. A villanyfényes mérkőzés első félidejében – ahogy az várható volt – jobbára a hazaiak kezdeményeztek, de nem találtak fogást az esélytelen nyugalmával fegyelmezetten védekező veszprémi csapaton. Szünet után robbant a bomba, amikor a 49. percben Kiss László góljával vezetést szerzett a VSE. Az eset pikantériája, hogy a sokszoros magyar válogatott és 1982-ben világbajnoki résztvevő Kiss László a Vasasban töltötte labdarúgó-pályafutása legszebb éveit, ekkor azonban immár veszprémi futballistaként szeretett klubja ellen szerzett győztes találatot. Ugyanis hiába borult fel az ezt követő 40 percben a pálya, a hazaiak képtelenek voltak egyenlíteni.
Volt még egy színes epizód ezen a meccsen. Glázer Róbert, a VSE vezetőedzője a 83. percben a Vasas védőivel sokat küzdő, s már nem éppen fiatal Kiss László helyett csapata első színes bőrű játékosát, a Guszti becenévre hallgató nigériai Augustine Igbinadolort küldte pályára. Nevének leírása és kiejtése is sok gondot okozott az újságíróknak és a kommentároknak, ezért többnyire csak Augusztinóként említették. Szóval, Guszti beállt hét perccel a mérkőzés vége előtt, és nem csupán megjelenésével, hanem a futballjával is színesítette a játékot. Hogy a védekezésben elfáradt csapattársait segítse, amikor hozzá került a labda, elcselezett vele a szögletzászlóig, majd hátat fordított az őt üldöző két Vasas-játékosnak, s a fenekét kipucsítva nem engedte őket hozzáérni a labdához. Az lett a vége, hogy fellökték, de a szabadrúgást követően Guszti újra sikeresen vetette be ezt a cselt. A közönség hahotázott az eset láttán, s bár egyesek szidták, a többség megtapsolta a leleményes nigériai srácot, aki értékes perceket lopott így el a hazai támadóktól a mérkőzés hajrájában.
Végül álljon itt a Fáy utcai stadionban győztes veszprémi csapatnak az összeállítása – megérdemlik a teljesítményükért:
Kakas László – Bognár Péter, Bimbó Tamás, Csik Ferenc, Perger András – Csomai József, Onhausz Tibor, Kelemen Miklós – Mónos Tamás (csere Rugovics Vendel a 46. percben), Kiss László (csere Augustine Igbinadolor a 83. percben), Süle János. Vezetőedző: Glázer Róbert.
