A kommunizmus áldozatainak emléknapját minden évben február 25-én tartják hazánkban, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a szovjet hatóságok. Ez az esemény szimbolikus kezdete volt a kommunista diktatúra kiépítésének Magyarországon, ami aztán megpecsételte a magyar társadalom sorsát a huszadik század második felében.
Veszprémben kedden délután a Megyeház téri Brusznyai-szobornál tartottak megemlékezést, amelyen Varga Tamás alpolgármester mondott beszédet.
„Az emberi élet pedig szent, annak kioltása pedig a legnagyobb bűntett. A kommunizmus számlájára egyes becslések szerint több mint 100 millió halálos áldozat róható fel világszerte. Sajnos tudjuk, Magyarországra is jutott bőven ezekből az áldozatokból.
Azok számát pedig megbecsülni sem lehet, akiket a kommunizmus diktatúrája meghurcolt, bebörtönzött, gulágra küldött, kisemmizett, ellehetetlenített.” – Idézte fel a történészek statisztikáit az alpolgármester.
„Nem ez volt azonban a kommunizmus egyetlen bűne. Az emberiség és a magyarság lelkén is mély, szinte gyógyíthatatlan sebet ejtett, mert nézetei hazugságokkal mérgezték a társadalmak lelkét, hamis tanokat ráerőltetve az emberekre minden elképzelhető eszközzel.”
Varga Tamás ezután kitért arra, hogy az emléknapot még 2000-ben az akkori polgári keresztény kormány hozta létre, emlékezve az áldozatokra és emlékeztetve a magyarokat a szörnyűségekre, hogy hasonló se történhessen meg a jövőben.
„A mai napon, amikor együtt emlékezünk az áldozatokra, a keserű érzések mellé dicsőség is társul. Ezt az érzést pedig azoknak a honfitársainknak a példája táplálja bennünk, akik a kommunizmus alatt sem hagyták kiirtani magukból az igazságérzetet, lélekben sohasem hódoltak benne annak a hazug rendszernek, sőt, kiálltak ellene. Ezek előtt a hősök előtt tisztelgünk ma és nekik mondunk köszönetet azért, hogy megtanították nekünk, hogyan álljunk ki magunkért, az elveinkért, a szabadságunkért akkor is, ha látszólag az egész világ összeesküdött ellenünk. (…) Nemcsak tárgyakat öröklünk elődeinktől, hanem kicsit tovább él bennünk az ő szellemiségük is. Az örökség ugyanakkor felelősség is. Felelősségünk pedig abban rejlik, hogy tovább vigyük mindazt, amiért ők harcoltak. Ezt a felelősséget mi itt Veszprémben, Brusznyai Árpád városában különösen érezzük.”
Az alpolgármester beszéde után a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
