A felnőttkorról azért sokat elárul, hogy amit egykor utáltunk, mint a délutáni szundit, meg azt, hogy megmondják mikor mit csináljak, most mennyire imádom. Kérlek valaki részletesen mondja el mit és hogyan kéne csinálnom, és kérlek, szeretném, ha minden este nyolckor kötelező lámpaoltás lenne.
A Kiskuti Csárdába viszont célirányosan már csak egy dologért megyek: a krumplistésztáért. A sok gourmet-manó most biztos a szívéhez kap, de csak azért, mert még nem próbálták, ebben biztos vagyok. Nehéz megtalálni azt a parafrázist, hogy mitől akkora katarzis – ha már ilyen szimpla a téma, legalább legyen sok szinoníma - egy ilyen egyszerű étel, de valami családi titkos recept lehet, hogy pont attól jó, hogy más, máshol képtelen ugyanúgy elkészíteni.
Az első szempont, hogy akkora adag, hogy Németh Szilárd se tudna vele megbirkózni egyedül, pedig a parasztételek kormányfelelőse sem kispályás. De ez nem is a fine dining-élményről kell, hogy szóljon, hanem arról, hogy jobb, ha már az elején kipattintod a farmered gombját, és nem gondolkodsz a desszerten tovább.
Annyira krumplis, és cuccos – sose értettem a Fördős Zé-féle mániát, meg a Konyhafőnök műsorokban, miért imádják ezt a szót, és miért a legegyszerűbb Street Kitchen recept neve állandóan „A legcuccosabb, szaftosabb, ragadósabb, trutyisabb valami”- de ez tényleg az. Egyszerűen csak így lehet definiálni, ráadásul nem a hétköznapi kockatésztával, hanem talán Mafaldine? Papardelle? Szóval, valamelyik olasz rapper után elnevezett tésztából csinálják, és ettől adnak egy kis különleges fennhangot, egy amúgy halál unalmas ételnek. Szerencsére csak különleges, nem újragondolt...
A szaftos-cuccos tésztán pedig egy vágóhídnyi szalonna ropog, úgyhogy az ízek mellé több textúra is jár, és ahogy a nagyanyám mondta mindig, szeretet is van benne, így talán nem tömődik el az összes artériánk egy ebéd után. A személyes ajánlatom, hogy elsősorban ne asztalért hívjuk fel őket, hanem kérdezzünk rá arra, a fentebb említett étel is megtalálható-e még náluk, mert abszolút fogyócikk, én már igyekszem forródróton lenni velük, mert kb. olyan könnyű lemaradni róla, mint a brüsszeli pénzekről Magyarországnak.
