Veszprémben semmi meglepő nincs abban, ha két, adottságaikban és funkciójukban teljesen eltérő városrész között egy lépcsősor teremti meg a kapcsolatot. Az ilyen átjárók esetében gyakran még a klíma is más attól függően, hogy az ember a legalsó, vagy legfelső fokon áll éppen. Abban viszont megegyeznek, hogy egykor mindegyiknek fontos szerepe volt a korabeli veszprémiek mindennapjaiban. Van viszont egy kakukktojás köztük, amelyik lépcsőként csak a huszadik század első felétől van számontartva, mégis emlékei a tizennyolcadik századik nyúlnak vissza. Jelentősége pedig nem volt kisebb, minthogy itt közlekedtek azok a kofák, akik egy másik, mára homályos emlékképpé vált belvárosi helyszínre, az egykori gabonapiacra siettek áruikkal.
A Giricses-lépcső a mai Lovassy László Gimnázium mögötti Galamb utcából indul és a Fenyves utcánál ér véget – vagy a Fenyves utcából indul a Galamb utca felé, attól függően, hogy honnan is nézzük – így jelzik a térképek is már közel száz éve. A veszprémi felmenők a még régebbi századokból viszont teljesen máshogyan hivatkoztak rá. Mielőtt a harmincas években megépült volna a lépcső, ez a szakasz egy közle volt, egy meredek kaptató, ami az Aranyosvölgyet kötötte össze a Cserhát dombbal, ami szintén teljesen más arcát mutatta akkoriban.
Ezek felidézésében Jákói Bernadett, helytörténeti kutató volt a segítségünkre, akivel a lépcső tetején találkoztunk annak apropójából, hogy az önkormányzat hosszú évek felújítási munkái után tavaly decemberben ismét átadta a forgalomnak a lépcsőt. Az pedig már a beszélgetésünk elején kiderült, ahhoz, hogy megértsük egy-egy veszprémi nevezetesség valódi jelentőségét, sokszor el kell távolodnunk akár kilométereket is tőle.
Nincs ez másképpen a Giricses-lépcső esetében sem, ami elválaszthatatlanul összefügg az egykori vásártérrel, majd később a gabonapiaccal. A mai Hotel Veszprém helyén ugyanis az 1800-as évektől egészen a huszadik század ötvenes éveiig még piac működött, ahol először állatokat és főleg gabonát árultak, később már csak mezőgazdasági termékeket.
A piac közepén még egy kút is állt, ezt Talián Pál ásatta, kifejezetten azért, hogy friss vízzel lássa el az árusokat, ezért aggatták rá a Talián-kút nevet az emberek. Amikor a huszadik század derekán megszüntették a piacot, a kutat is lefedték. Ma valahol a hotel épülete alatt lehet. Talán a pincében még rá lehet találni a lejáratára, idézte fel Bernadett az egykori nyüzsgő piac emlékét.
Jákói Bernadett
Akkoriban a Cserhát is teljesen más arcát mutatta, mint manapság. A húszemeletesnek még a gondolata se létezett, ahogy a Lordok-házának sem. Nem volt Vár áruház, Lovassy Gimnázium, pláne nem Bagolyvári parkolóház. Ezek helyett dolgos iparos családok házai sorakoztak szorosan egymás mellett. A Cserhát ezen adottsága viszont megágyazott több nagy katasztrófának is.
Gyakran „égett Cserhátként” emlegették Veszprém ezen városrészét, hiszen a szorosan egymás mellett álló közel 250 ház, amelyekben nem egyszer több generáció élt együtt melegágyai voltak a tűzvészeknek, folytatta Bernadett a helytörténeti kalauzolást. A legnagyobb pusztítást az 1893-mas tűzvész okozta, de szinte nem volt olyan évtized, hogy ne pusztított volna legalább egyszer a tűz Cserháton.
De visszakanyarodva a Giricses-lépcsőhöz, vagyis egyelőre még csak a közléhez, a vasút 1872-es megépülésével tovább erősödött a jelentősége, hiszen a távolabbról érkező árusok az állomástól az Aranyosvölgyön keresztül itt közelítették meg a piacteret. Mivel akkoriban a mai Kopácsi utca még nem létezett, ezen a meredek emelkedőn tolták fel a szekerüket, vagy cipelték a zsákjaikat a Cserhát tetejére.
Galamb (Táborállás) utca, jobbra a Giricses lépcső. (Fortepan / dr. Herth Viktória)
Nem esett még szó a Giricses-lépcső nevének forrásáról, de Bernadett ebben is gyorsan a segítségünkre sietett. Sőt, rögtön két legendát is felsorolt, ami a néveredetről szól. Az egyik szerint valaha élt egy Giricses Márton nevű földesúr Veszprémben, a közle pedig az ő területén haladt át, így a vezetéknevét ráaggatták az emberek. Egy másik elbeszélés szerint egyszerűen Veszprém hepehupás, „giricses” domborzata ihlette az elnevezést.
Ahogy aztán haladt előre a történelem, úgy Veszprém társadalma, ezzel együtt városszövete is egyre inkább kezdett átalakulni. A piactérről az állatok árusítása elkerült a város szélére, az Almádi úti bakterállomás mellé, de a gabonapiacot még sokáig látogatták a kofák.
A Giricses-lépcső életében az 1938-as Szent István jubileumi év hozta el a nagy változást. Ekkor vált közléből valóban lépcsővé, ebben pedig Cholnoky Jenőnek vitán felüli érdemei vannak. A neves földrajztudós 1920-tól 1946-ig a Magyar Turista Egyesület elnöki tisztségét is betöltötte. Ő volt az, aki elérte, hogy az országos Szent István Vándorlás a Balatontól Szentkirályszabadján át felkanyarodva Veszprémen is áthaladjon. Először a Látóhegyet érintette, akkoriban egy pihenőhely is ki volt alakítva ott, mesélte Bernadett, majd a városba leereszkedve először a Budapest úton haladt, majd a Cserhát érintésével a Giricses-lépcsőn haladt le az Aranyosvölgy irányába.
Cholnoky közbenjárásával ekkor alakították ki a meredek útvonalon az akkor száz fokból álló lépcsőt. „Száz fokos lépcsőnek” is hívták, aminek megszámolására bőven volt ideje az embereknek, hiszen akkor még mindig működött a piactér, a kofák pedig tovább használták a lépcsőt.
A Giricses-lépcső akkoriban élte fénykorát. Gyakorlatilag a város egyik turisztikai látványossága volt, köszönhetően a rajta áthaladó turistaútnak is. Bernadettnél korabeli fotókon még látszik, hogy a lépcső közepéről egy másik lankásabb út indult, ami egy panorámateraszban végződött. Innen festői látvány nyílt a Bakonyra és a veszprémi Várra is. Ezt pedig nyugodtan lehet szó szerint is venni, hiszen Ircsik József festőművész több tájképet is komponált innen.
Ma már csak egy kis beugró létezik ebből az egykori panorámás pihenőhelyből, a kilátást pedig nehezítik az azóta megnőtt fák is a környéken. Bernadett viszont még előhúzott egy harmincas években készült fotót a mappájából, amin jól látszik, hogy milyen látvány tárult a kirándulók elé a Giricses-lépcső ezen szakaszáról. A képen jól kivehetően még a Benedek-hegyen a fasor is látszik, mára ezeknek sincs se híre, se hamva.
A Girices-lépcsőről egy 1938-ban készült úti film is megemlékezik, mint Veszprém egyik fő turisztikai látványossága, viszont ez az állapot alig néhány évtizeddel később drasztikusan megváltozott.
Az első házat 1965-ben kezdték elbontani a Cserháton, hogy megépülhessen a Lovassy László Gimnázium épülete, majd sorra követték ezeket a többi épület is. Az itt élő veszprémiek nagyrésze az akkor épülő Jutasi úti lakótelepen kapott új otthont, később többen költöztek a húszemeletesbe is. Ezzel párhuzamosan az ötvenes években megszűnt a gabonapiac is, így pedig a Giricses-lépcső elvesztette évszázadokon át tartó jelentőségét.
Bernadett így emlékezett vissza ezekre az időkre:
„A lépcső elvesztette eredeti funkcióját, hogy a kofák közlekedjenek rajta, hiszen akkoriban épült meg a Sédlejáró, a mai Kopácsi utca is, ahol már autókkal és szekerekkel könnyebben lehetett közlekedni. A lépcsőt már csak a cserhátiak járták, de központi funkciója egyértelműen megszűnt. ’65 után azt írta róla Vajkai Aurél, a Veszprémi Bakony Múzeum alapítója, hogy a „romlás lépcsője”. Ő egyébként több írásában is szorgalmazta, hogy mentsék meg a Giricses-lépcsőt, de nem csak ezt, hanem a város többi történelmi lépcsőjét is, hiszen a turisztika számára nélkülözhetetlenül fontosak lennének. Gyermekként én a Lordok-házában laktam családommal és édesapámmal sokat sétáltunk erre, amikor a Dózsavárosba mentünk. Emlékszem, apukám mindig figyelmeztetett, hogy nézzek a lábam elé, mert a sűrű gaz miatt sokszor beláthatatlan volt a szakasz. A Giricses-lépcső sokáig a Csipkerózsika-álmát aludta, egészen 2004-ig.”
Az ezredforduló utáni években helyi civilek és természetbarátok, többek közt Bernadett részvételével elkezdtek kampányolni a Giricses-lépcső rehabilitációjáért. Több akciót is szerveztek ide, melléjük állt a Hét Domb Egyesület, majd a Cserhát Társaskör is, 2007-re pedig sikerült elérni, hogy részben felújítsák a lépcsőt. Rá tíz évre aztán ismét rászegeződött a figyelem a Giricses-lépcsőre, akkor az akkori alpolgármester, Brányi Mária közbenjárásával a VERGA Erdőgazdasági Zrt. is végzett munkákat, amivel a panoráma terasz környékét igyekeztek rendbe tenni. Az újabb felújítás pedig 2024 végén ért révbe, ez a teljes lépcsőt átépítették, megerősítették és immáron újra használhatóvá vált.
Bernadett érdeklődésünkre elmondta, ő maga is folyamatos kapcsolatban van a belváros önkormányzati képviselőjével, Bázsa Botonddal, hogy a közeljövőben a kilátó rész is megújulhasson, padokkal, pihenővel, de legelőször is a hajléktalanok által otthagyott szemét eltakarításával.
Hiszen ez a környék számos emléket őriz Veszprém történelméből, sőt akadnak köztük igazi rejtélyek is. Bernadett egy ilyennel zárta túránkat.
„Cholnoky és Laczkó Dezső közösen is végeztek itt a Cserhát-szurdokban földtörténeti kutatásokat. Mindkettőjük említ egy bizonyos Cserhát-barlangot, de hogy pontosan hol leltek rá, arról nem maradtak fent írásos források. Több helytörténész ismerősömmel is kerestük már, de egyelőre nem sikerült beazonosítani a helyét. Talán a jövőben egyszer majd erre is fény derül.”
