Nemrég egy nyilvános rendezvényen ültem, ahol a vendég egy idősebb ember volt, aki nem mulasztotta el felhívni a figyelmet húsz percenként arra, hogy a mai fiatalok már azt sem tudják, mi az a… Teljesen mindegy, milyen szó következett ezután, még mindig ott tartunk, hogy az általánosítás, a korosztálybéli megkülönböztetés napirendi pont.
Felsorolni is nehéz lenne, mennyivel másabb ma fiatalnak lenni, mint mondjuk a hatvanas, hetvenes, de még a nyolcvanas, kilencvenes években is, nem kérdés, hogy a technológiai vívmányok okán más jellegű felkészültség szükségeltetik egy fiatal részéről.
Összehasonlítani nyilvánvalóan felesleges lenne, melyik az életrevalóbb tudás: az, hogy tudjuk, mit jelent a csoroszlya szó, vagy az, hogy az interneten csukott szemmel meg tudjuk venni azt a jegyet, ami majd két nap múlva szükséges lesz utazásunk során, és ahol majd végül mi segítünk az időseknek jegyet venni, mert nem működik az „offline” jegyautomata. Ez nem irónia volt részemről, szerintem is szép szó a csoroszlya, de úgy vélem, nem a fiatalok tehetnek arról, mibe születtek bele, és a „telefonnal a kezében született” és hasonló megjegyzések sem helytállóak, hiszen Wass Alberttől tudjuk: „hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza.”
Mégis egyfolytában azt tapasztalom, hogy sok idős bátran, magas lóról letekintve nézi le a fiatalabbakat, arról nem is beszélve, hogy ezzel saját unokáikról is bujtatott véleményt mondanak, vagy esetleg épp nekik jár a tisztelet, mert kivételek? Nem tudom. Az biztos, hogy egyre nehezebben fog a fiatal a tapasztalt, idősebb felé fordulni, ha folyamatos a feszültség a két fél között, s ezzel csak megint a generációs szakadék fog nőni.
Nem kérdés, hogy az emberi „badarság” nem korosztály kérdése, úgy vélem, fordulhatnánk egymáshoz nagyobb bizalommal. A fiatal például megkérdezhetné, milyen volt régen, amikor nem volt Facebook, majd odafigyeléssel végighallgathatná a választ a régi időkről. Míg az idős megkérhetné a fiatalabbat, hogy segítsen neki regisztrálni rá…
