Kérdések sokasága merült fel bennem azt látva, hogy az NB I-es Debreceni VSC labdarúgócsapatának sorozatban elszenvedett vereségei után a hajdúságiak drukkerei leparancsolták a játékosokról a mezt, mondván nem érdemesek arra, hogy ennek a patinás klubnak a címerét viseljék a szívük fölött. Nem először történt meg, és gyanítom, nem is utoljára, hogy a szurkolók levetették kedvenceikkel a mezt. Például akkor is, amikor Andorrában kikapott a válogatott, de számos magyar csapatnál volt már ilyen incidens.
Értem a drukker elkeseredését. Nem könnyű elviselni és megemészteni a súlyos vereségeket azoknak, akik gyakran skandálják azt kedvenceiknek, hogy: „Ti vagytok a legnagyobbak!” Aztán jön egy ellenfél, amelyik erre fittyet hányva jól elagyabugyálja a csapatot, amelynek korábban sztárként istenített játékosai rövid idő alatt földönfutó senkiházik lesznek. Megfordult ilyenkor a fejükben, hogy mit érnek el ezzel, és mit érez olyankor a játékos, akivel nemrég még szelfiztek, s az autogramjára vadásztak? A veszprémi születésű és nevelésű, jelenleg Lengyelországban futballozó Novothny Soma mondta annak idején, hogy rendkívül megalázó volt megélni, amikor diósgyőri időszakában velük is levetették a mezt a borsodi drukkerek.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Nem gondolom, hogy ezzel a reakcióval fel lehet rázni egy amúgy is padlón levő társaságot, sokkal inkább még jobban beragadnak az őket lehúzó mocsárba. Majd amikor sikerül kikecmeregni onnan, akkor újra lehet szeretni a fiúkat, és skandálni nekik, hogy: „Ti vagytok a legnagyobbak!” Mennyire lesz ez hiteles? És akkor vajon milyennek érzik a szeretetet a játékosok? Nem hiszem, hogy feltétlennek. Akárcsak az a gyerek, aki csak akkor apu/anyu lánya/fia, ha ötöst hoz a suliból, de egy rossz jegy után azt hallja, hogy: „Ki csinálta ezt a gyereket? Mert én biztosan nem...”
S ha már a szurkolókról van szó, hát ők sem lehetnek mindig büszkék magukra. Több klub már rutinszerűen fizeti be a szurkolói sportszerűtlen vagy megbotránkoztató viselkedése miatt kirótt tetemes pénzbüntetéseket. Aztán emlékezhetünk pályabezárásokra is – válogatottunk nyakán most is ott lóg egy felfüggesztett büntetés. A trágár beszéd már megszokottá vált a lelátókon: a játékvezető és az ellenfél édesanyjának emlegetése, mocskolása. Ilyenkor a viselkedni nem tudó drukkert is felszólíthatná valaki, hogy vegye le azt a nemzeti vagy klubcímeres mezt, amiben a hovatartozását igyekszik kifejezni, mert méltatlanná vált a viselésére...
