Hajnali kettő. A hőmérséklet a szobában huszonnyolc fok, minden ablak tárva-nyitva, így valamelyest jár a levegő, bár megváltást a kinti huszonnégy foktól sem várhatunk. Fekszünk az ágyon, képtelenek vagyunk elaludni, majd amikor megelégeltük a forgolódást, magunkra húzzuk a pokrócot. Sokkal jobb.
De vajon miért érezzük úgy sokan, hogy a legnagyobb hőség idején is takaró alá kell bújnunk?
Az emberiség azért kezdett el takarókat használni, hogy alvás közben is fenn tudjuk tartani az optimális hőmérsékletünket. Amikor alszunk, valamelyest csökken a testhőmérsékletünk: ez részben a folyamat szerves része, szervezetünk alacsonyabb fordulatszámra kapcsol, így biztosítja a pihenést. Másrészt viszont az agyunk hőháztartásért felelős része egyszerűen kikapcsol a REM-fázisban, így a takaró hőszigetelő hatása segít megőrizni az optimális hőmérsékletet akkor is, amikor erre nem tudunk odafigyelni.
Illusztráció: Ron Lach / Pexels
A háttérben pszichológiai okok is állnak: tulajdonképpen születésünktől kezdve arra kondicionáltak minket, azt tanultuk meg, hogy a takaró az alvás nélkülözhetetlen része. Ez egyike az emberi élet legkorábbi tapasztalatainak, ami aztán egész gyerekkorunkban elkísér minket, és ami ennyire beégett a működésünkbe, azt már felnőttként is nehéz ledobni magunkról. Szó szerint.
De a takarónak egyfajta varázslatos védelmező erőt is tulajdonítunk. Ahogy gyerekként visszatérünk a mosdóból az éjszaka közepén, szinte távolugrással vetődünk az ágyba és rántjuk magunkra a takarót, hogy fellélegezzünk: biztonságban vagyunk, az ágyunk alatt lakó szörnyek már nem érhetnek el minket, a vékony textilréteg megóv minket, megidézi az anyaméh védelmező közegét, ahol semmi rossz nem történhet velünk. Erre a védelemre felnőttként is vágyunk, amikor már tudjuk: a szörnyek igazából nem az ágy alatt, hanem a fejünkben léteznek, és hajnalban igenis eljönnek értünk, hogy elénk citálják az összes hibánkat, tévedésünket, félelmünket, amiket nap közben gondosan a szőnyeg alá söpörtünk. Ki ne vágyna egy varázslatos pokrócra, ami megvéd ettől a szembenézéstől?
Jobban alszik, aki meztelenül alszik
Ahogy fentebb említettük, az alvás természetes velejárója a testhőmérséklet csökkenése, és ez könnyebben végbemegy, ha nem viselünk pizsamát vagy más ruhát az ágyban: vagyis a meztelenség könnyebb elalváshoz és pihentetőbb álomhoz vezet. Mivel azonban meztelenül gyorsabban hűlünk, jobban rászorulunk a takaró jelentette hőszigetelő rétegre a REM-fázisban.
A meztelenül alvás mindkét nem esetében jótékony hatással van a nemi szervekre is: a vagina éjszakai szellőzése gátolja a gombás fertőzések kialakulását, a férfiak esetében pedig a nemzőképességre gyakorol jótékony hatást, ha a herék hűvösebb közegben létezhetnek (eleve ezért szervezte ki őket az evolúció a hasüregen kívülre, ám a feszesebb fazonú alsónadrágok, amiket nap közben hordunk, ellene dolgoznak ennek).
Ha a párunk mellett alszunk, a meztelenségnek nyugtató hatása is van: amikor bőr érintkezik a bőrrel, az serkenti az oxitocin-termelésünket, amitől boldogabbnak érezzük magunkat.
