Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. július 13. Jenő
Veszprém
24°C
2024. július 13. Jenő
Veszprém
24°C

Az önirónia fontos erény, de van, amikor nincs itt az ideje. Ez is olyan

2024. június 30. 20:58 // Forrás: Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
„Rossi az isten; Rossi takarodjon! Egy a nemzet, egy a szív; túlfizetett és agyonsztárolt focisták!” A magyar szurkolók (?) egy része úgy váltogatta álláspontját a nemzeti csapat megítélése kapcsán az elmúlt héten, mint a futballpályákon előszeretettel becsmérelt Románia a szövetségeseit a II. világháborúban.

Múlt szerdán hosszú idő után végre az orbánfóbiás ellenzékieknek is volt egy jó napja. Orbán Viktornak – és még néhány millió magyarnak – pedig egy rossz. Azzal, hogy a georgiaiak az Európa-bajnokság egyik legnagyobb meglepetését okozva megverték a Cristiano Ronaldóval felálló portugálokat eldőlt, hogy a magyarok nem jutottak tovább a csoportjukból, két vereség és egy győzelem mérleggel búcsúztak a kontinensviadaltól. Ezzel pedig lelki muníciót adva azoknak a hangoknak, amelyek a magyar focit csak abban a dimenzióban képesek értelmezni, hogy ha a miniszterelnök kedvenc sportágában sikereket érünk el, az Orbán hatalmát megszilárdítja, ha pedig az ellenfél megzörgeti a magyar hálót, az olyan, mintha a Karmelita üvegablakait törte volna be egy jól irányzott szabadrúgás a tizenhatoson kívülről.

Egy idős rokonom mondta, akit ’56-ban még elvittek, hogy ő többre becsüli Thürmer Gyulát, mint Gyurcsány Ferencet, mert ő legalább hű az elveihez, még ha azok kommunisták is – igaz, amikor ezt mondta, akkor még sehol nem volt Magyar Péter. Ezek az ellenszurkolók is legalább abban konzekvensek, hogy kitartanak az amúgy sportszakmailag értelmezhetetlen álláspontjuk mellett, az Európa-bajnokság legnagyobb katarzisáért pedig nem is kellett várniuk a döntőig, megkapták már a csoportmeccsek alatt.

MTI/Koszticsák SzilárdMTI/Koszticsák Szilárd

Van viszont egy másik véleménytípus is a futballal kapcsolatban, ami sokkal gumigerincűbb ennél, és aminek a képviselői csupán a közösségi média kommentszekciójában való megjelenésük tükrében szintén tömegként értelmezhetőek.

Ők azok, akik dagadó mellel üzentek az UEFA oldalain magyarul, hogy vigyázat, mert magyar csapat egy veretlenül megvívott selejtező után érkezik az Eb-re, hogy aztán ott is megmutassa a magyar virtust. Szintén ők voltak azok, akik őszintén felháborodtak a Svájc elleni mérkőzés alatt az azóta mémmé vált svájci táblán, miszerint „Fondue is better than Goulash” és már többen visszahívták volna a berni nagykövetünket is. Hogy aztán a meccs után már Szoboszlaiékra zúdítsák a szidalmakat, akik úgy sétáltak a pályán, mintha a Fekete-erdőben gombásznának futballmérkőzés helyett. Jött aztán a német vereség és a tisztes helytállás, ahol megállapították, hogy a németek rózsaszín meze felér egy LMBTQ-kiállással, a holland játékvezető pedig a videóbírókkal együtt valószínűleg túl sok gandzsát szívott el a meccs előtt, de a mi fiaink így is igazi harcosok voltak a pályán. Abban sem volt ezután vita, hogy a továbbjutás azon a tizenhat játékoson nem múlott, akik – cserékkel együtt – pályára léptek a skótok ellen, kár volt elcseszni a svájci első félidővel!

MTI/Koszticsák SzilárdMTI/Koszticsák Szilárd

Ezután jött három nap reménykedés és matematika, hogy milyen kombinációkkal juthatunk tovább, de a balsors ismét megtépte a magyarokat és a már említett portugál meccs visszataszította a totális negatívizmusba a fotelkommentelőket és szertefoszlatta Varga Barnabás véráldozatát és Csoboth Kevin Macaulay Culkinnál is nagyobb népszerűségét Magyarországon. Ismét fontosabb lett, hogy mennyi is landol havonta a játékosok számláján és az, hogy vajon Rossi mester mit csinál két válogatott meccs között, mert hogy taktikát nem épít, az biztos. Jöttek a mémek is, hogy még véletlenül se nyissa ki senki a Nemzeti Sportot, mert a végén még abból is kiesik a magyar válogatott és a többi…

Az önirónia fontos erény, szokták mondani, de van olyan helyzet, amikor nincs itt az ideje. Ez is olyan.

Sorozatban harmadszor jutott ki a magyar válogatott a kontinensviadalra. Volt már bravúros továbbjutás, várható kiesés egy halálcsoportból és most egy előre nem várt kudarc, hiszen megjelent egy új érzés is: esélyesek voltunk, legalább a továbbjutásra. A futball szurkolói oldaláról most érdemes lenne kipróbálni egy új dolgot: milyen az, ha egy ilyen csalódást keltő eredmény után még inkább megerősítenénk Rossit és a csapatot? Mert ez egy új helyzet, amikor a magyar válogatott kiesése nem a papírformának volt megfelelő. És erre nem csak a szakmai stábnak kell jól reagálnia, hanem a szurkolóknak is! 

A sors most kegyes lesz a magyarokhoz, hiszen szeptember 7-én a Nemzetek Ligája első csoportkörében éppen a németek ellen lehet ezt bizonyítani, sőt revansot venni.

Hajas Bálint
további cikkek
Egy felnagyított házibuli és front, meg az ember esete a Gyárkert első hétvégéjén Egy felnagyított házibuli és front, meg az ember esete a Gyárkert első hétvégéjén Rendezzük el szépen polcokra azokat az élményeket, amiket a Gyárkert 2024-es nyitóhétvégéjén kaptunk! 2024. június 24. 16:23 Fárad a Tisza? Dóri Fárad a Tisza? A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás – mondta Márai Sándor. 2024. június 23. 23:24 Bele az arcunkba! Bele az arcunkba! Utoljára ilyen megkapóan őszinték talán a tatárok voltak, akik jöttek és el akarták törölni a föld színéről az önálló magyar államiságot. Megtörésünkre, elpusztításunkra volt még számos kísérlet, voltak törökök, németek, tanácsköztársaságosok, internacionalista dobrevek, majd liberális hátsó szobák, de ilyen nyíltan, kendőzetlenül és Veszprémben is, színpadon, mikrofonba üvöltve, hogy ide nekünk EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK?!! 2024. június 7. 10:42 A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban Sok családban van egy olyan távoli rokon, akivel bár tagadhatatlan a vérségi kapocs, mégis annyira kellemetlen a jelenléte, hogy dugdosni kell az esküvőkön, vagy minél távolabb ültetni az asztalfőtől a családi összejöveteleken. Valami ilyesmi érzése van az embernek akkor is, amikor az ellenzéki politikusok választási plakátjai jönnek szembe az utcákon. A pártlogók ugyan kötelező jelleggel szerepelnek rajtuk, de távolról mintha csak elmosódott légypiszkok lennének, helyette a manapság oly divatos „civil” formációt hirdetik. De vajon honnan ered a civilség vélt ereje a politikában és miért jó elbújni a szoknyájuk mögé? Véleménycikk a kampányplakátok vizuális csiklandozásáról. 2024. május 27. 16:41

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.