Immanuel Kant főhőse címmel szerveztek konferenciát április huszonhatodikán, ami bár pontosan nem esett a nagy gondolkodó születésnapjára, április 22-re, a négy napos késedelemmel a szervezők bőven belefértek az illendőség elnéző, nyolcnapos keretébe. Mit tudhatunk, mit tehetünk, mit remélhetünk, mi az ember? Kiben vagy miben ragadható meg Immanuel Kant főhőse? A konferencia előadásai ezeket a témákat járták körül különböző aspektusokból.
A rendezvényt Navracsics Judit, a Humántudományi Kar dékánja nyitotta meg, aki beszéde elején rávilágított: a kanti horizont tág tereket nyit, hiszen munkássága a legtöbb tudományterületre hatással volt. Nem ez az első alkalom, hogy a VEAB és a HTK többféle dimenziót nyitva, szoros összefogásban, közösen gondolkodik.
Szabó Péter, a VEAB alelnöke örömmel vette tudomásul, hogy a rendezvényen sok fiatalt láthat a közönség soraiban, ami jelzés értékű: a filozófia a legalapvetőbb, minden embert érintő kérdésekkel foglalkozik, következésképp minden generáció érdeke, hogy tisztában legyen a korról-korra újjászülető filozófiai kihívásokkal.
András Ferenc, a konferencia szervezője, a VEAB Filozófiai Munkabizottság elnöke, a HTK Társadalomtudományi Intézet docense is üdvözölte a megjelenteket. Az előadók jelentős része a Pécsi Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájából érkezett, amelynek hátterében az áll, hogy egy jelenleg is futó tudományos projektnek köszönhetően rendkívül szoros kapcsolat alakult ki a veszprémi és a pécsi kutatók közt.
A konferencia sokszínű előadói mind Kant életműve, öröksége tükrében beszéltek, a legkülönbözőbb megközelítésekből. Így a háromszáz éve született gondolkodó főbb művei mellett életéről, életének utolsó napjáról is szó esett. Can Togay, Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró például egy egészen különleges előadással érkezett. Nem hagyhatta ki azt a ziccert, amit forgatókönyvírói énje megkövetelt.
Kant karakterét, utolsó napjának legpontosabb részleteit a lehető legélethűbb módon rajzolta meg, s hallgatva a megfilmesítő, élő előadást Kant nemcsak kortárssá lett, hanem már-már személyesen megjelent a teremben. Can Togay szavai arra intettek: legyen bárki bármekkora filozófus, alapvetően mégiscsak egy ember, közülünk.
Ma az elhangzott az életrajzi részleteket kulisszatitkoknak titulálnánk, amelyek apró mozzanatoknak tűnhetnek, mégis fontos személyiségjegyek leleplezői. Kant életéről, műveiről számos dolgot el lehetne mondani, ugyanakkor lévén, hogy az elhangzó esszét nem vájt fülű filozófus írta, másféle súlypont kapott teret.
Kant a madarak énekéből felismerte azok fajtáját, s úgy hírlett, ő is tudott tévedni – persze nem úgy, mint más emberek. Szerény fizetését biliárdozásból nyert összegekkel egészítette ki, és állítólag sosem hagyta el szülővárosát, Königsberget.
Utolsó mondata így szólt: „Jó ez így!”. Az utókor a jeles emberek végső szavait szereti mély üzenetként értelmezni, s bár az említett mondatocskát Kant a mindig ugyanabban az órában követelt folyadék elfogyasztása apropóján suttogta, valljuk be, ennél jóval egyetemesebb jelentést is tulajdoníthatunk e szavaknak: „Jó ez így!”
A gondolkodás legnagyobb kalandora – így már Boros János, a Pécsi Filozófiai Doktori Iskola alapítója nyilatkozott Kantról –, hiszen nincs a modern kultúrának olyan apró szeglete, amelyre ne lett volna hatással. Mit emeljünk ki elsőként a kanti eszményből ma, 2024-ben? A filozófia műfaja a lassú lépteket, a lassú, az óvatos, de határozott gondolkodást igényli. Márpedig van-e olyan korszak, ahol elegendő hangsúlyt kap a megfontolva haladás eszméje? Mit tudhatunk? A tudás birtokában vajon mit tehetünk? A tettek után pedig mit remélhetünk? Van ezeknek a kérdéseknek egyáltalán értelme anélkül, hogy tudnánk, mi is az ember? Nos, erről szól a kanti filozófia.
A rendezvény a Pannon Egyetem 75 éves évfordulója rendezvénysorozat és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottság támogatásával valósult meg.
