A történetről: Két fiatal szerző érkezik egy isten háta mögötti házikóba, ahol a különc és titokzatos krimiíró, Maureen szállást és lehetőséget biztosít nekik, hogy nála fejezzék be a könyveiket. Ahogy Shelley, a romantikus ponyvaregények koronázatlan királynője, és az éppen alkotói válságban szenvedő Alex elfoglalják szobáikat, a bestsellernek szánt könyveik lapjaira vetett történeteik megelevenednek a színpadon. Legyen szó izgalomról, feszültségről, szerelemről vagy párkapcsolati válságról, a Bestseller a fikció és a valóság közötti határvonalat keresi és arra is megpróbál rávilágítani, hogy a legjobb és legizgalmasabb történeteket talán mégis az élet írja.
Még soha egy színház sem játszotta a Bestseller háromszereplős változatát. Hogyan jött az ötlet, hogy ez a történet kerüljön a veszprémi közönség elé?
Szelle Dávid: Színházunk igazgatója, Vándorfi László tavaly azzal az ötlettel állt elő, hogy a következő évadbeli rendezésemet én választhatom. Rendkívül jól esett a bizalma, így hamar neki is álltam a keresésnek. Érdekes, hogy a felkérést követően elhatároztam, nem komédiát fogok rendezni! Amikor rátaláltam Peter Quilter darabjára – ami nem egy hétköznapi vígjáték –, tudtam, mégiscsak ezzel szeretnék foglalkozni, ahogy abban is biztos voltam, hogy Oravecz Edittel és Kárpáti Barbarával fogom színpadra vinni. Megláttam a darabban rejlő lehetőségeket, amik kreatív megoldásokat kínálnak. A szöveg pedig szabadkezet ad, hiszen nincsen tele szerzői instrukcióval, így mi magunk határozhatunk meg számos tényezőt.
Mi volt az első benyomásotok a történetet olvasva?
Oravecz Edit: Én úgy érzem, hogy ez a szerep remek lehetőség számomra. Az elmúlt évek női vígjátékkarakterei mintha találkoznának Maureen figurájában. Bár komédiáról beszélünk, mégis lehetőséget ad mélyebb érzelmek kifejezésére is.
Kárpáti Barbara: Az fogott meg először a történetben, ahogy egyik pillanatról a másikra megelevenedik egy-egy jelenet valamelyikünk könyvéből. Vagyis folyamatosan ugrálunk egyik karakterből a másikba, s ez nem csak a rendezőnek ad kreatív lehetőségeket, de a színésznek is. Én egy szerelmes, romantikus történeteket kreáló írónőt játszom, Shelley-t.
Szelle Dávid: Fontos, hogy képes legyek úgy megrendezni az előadást, hogy a nézőnek egyértelmű legyen a történetvezetés, még ha olykor elég kacifántosnak is tűnhet. Az alapszál az, hogy három író egy alkotóházban próbálja befejezni regényeiket, mindenki a maga személyiségéhez mérten írja történeteit, s ezekből a főszálakból zökkenünk ki – és zökkentjük ki a nézőt – olyan módon, hogy az írók által megalkotott karaktereket is eljátsszuk.
Hogyan jellemeznétek saját karaktereteket? Milyen ember Maureen, Alex és Shelley?
Oravecz Edit: Maureen egy furcsa, rejtélyes nő, akiről hamar kiderül: a különcség és az elmebetegség között egyensúlyozik. Fanyar humorával valószínűleg leplez valamit, és éppen ez az izgalmas benne, mert nem tudjuk, mi rejlik e mögött. Saját története elől a krimiírásba menekül.
Kárpáti Barbara: Shelley egy csapodár, elköteleződni képtelen nő, aki addig tartja maga mellett a pasikat, amíg el nem jegyzik őt. Utána felhasználva a férfiak történeteit regénybe foglalja az összegyűjtött sztorikat. Ontja magából az újabbnál újabb műveket, amiket az olvasói imádnak.
Szelle Dávid: Alex alkotói válságban szenved, könyvének ötletét egy újságcikk adja, amit tovább ír regényében. Nehezen fogad meg olyan tanácsokat, miszerint a belső lelki vívódásokat érdemes felhasználni írásaiban. Személyes történeteit inkább megtartaná magának. A vígjátéki helyzeteket a három karakter sokszínűsége és az általuk írt történetek megelevenedése adja.
