Kezembe került egy kommunikációs ügynökség felmérése, miszerint akad olyan intézmény, ahol a végzősök kétharmadának nincs nyelvvizsgája. Arra voltam kíváncsi, mi a helyzet nyelvvizsga terén Veszprémben. De hasztalan kopogtattam az illetékeseknél, választ nem kaptam. Rosszabb a helyzet nálunk, mint másutt? Mi ebben olyan nagy titok? Ha így van ez kinek a felelőssége és ki lenne köteles erről hitelesen tájékoztatni? Köteles-e az egyetem minden szakon megfelelő nyelvoktatást biztosítani, vagy már a középiskolában le kellene tudni ezt a kötelezettséget?
A diploma megszerzésének a feltétele 1996 óta a nyelvvizsga lett. Egyetemek és szakok válogatják, hogy hol, milyen szintű vizsgát fogadnak el, valahol a darabszám sem mindegy. Kedves ismerősöm mondta a téma kapcsán: „A nyelvvizsga az élethez kell.” Éppen ezért nem értem, miért kell az egyetemi tanulmányok igazolásához? Aki előbb-utóbb nem tud valamilyen nyelven beszélni, azt úgy sem veszik emberszámba a nagyobb cégeknél, akár egy társaságban is rosszul érezheti magát. Mára már ciki lett a nyelvvizsgahiány.
A probléma, mint látjuk, sokrétű. Egyrészt személyes felelősség, hogy egyetem előtt foglalkozunk-e annyit az idegen nyelvekkel, hogy később ne legyen ebből kellemetlenségünk. Másrészt a felsőoktatási intézmények elgondolkodhatnának, hogy ha a diplomaszerzés feltétele a nyelvvizsga, akkor mennyi segítséget is adnak a hallgatóiknak ennek megszerzéséhez. Nyelvet tanulni ugyanis tényleg drága, oktatási kereteken belül pedig csak az úgynevezett „divatszakokon” van rá lehetőség. A nyelvvizsgaközpontoknak talán könnyíteni kellene a teszteken, de ez már egy másik téma.
Nyelveken beszélni valóságos kincs, amit sok helyen kamatoztathatunk. Ha nincs kezünkben a diploma, a tudást attól még a megszereztük. Ez mennyit ér az életben? Majd mindenki megtapasztalja.
A hétvégén diplomaátadó dömping volt a városban. Azoknak a hallgatók, akik nyelvvizsga hiányában nem vehették át a diplomájukat, fanyar mosollyal élték meg ezt a szombatot. A szüleikkel együtt.
