Máthé Éva, a Veszprémi Zsidó Hitközség képviselője ismertette az 1944-es veszprémi eseményeket, elmondta, hogy a két egykori gettó területén, a Budapest út 2. szám alatt, ahol az iskola és a zsinagóga volt hatszáz embert, a Komakút téren, ahol a laktanya állt ötszáz ember zsúfoltak össze. A siófoki-enyingi járásból szállították őket Veszprémbe, innen Sárvárra kerültek, majd Auschwitzba hurcolták őket.
A város nevében Debreczenyi János polgármester, a Fidesz nevében Navracsics Tibor és Némedi Lajos koszorúzott. AVeszprémi Zsidó Hitközség is elhelyezte a kegyelet virágait, és ősi zsidó szokás szerint köveket tettek az emléktáblára. Schweizer József országos főrabbi szemléletes hasonlattal jellemezte az idő szerepét: „bár a sebek még látszanak, talán már hegednek”.
Dr. Navracsics Tibor és Némedi Lajos
Debreczenyi János a Mártírok úti zsidó temetőben Shalom! üdvözléssel kezdte beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy figyelmünk nem lankadhat, küzdenünk kell a rasszizmus ellen, s egy Babits idézetbe - „ Mert bűnösök közt cinkos, aki néma” - sűrítve tolmácsolta a szerepvállalás fontosságát.
Dr. Navracsics Tibor és Schweizer József
Istentisztelet keretében emlékezett Verő Tamás, a Frankel Zsinagóga főrabbija. Egy enyingi asszony szívszorító emlékei kezdtek életre kelni a sírok között, ahogy a rabbi felolvasta visszaemlékező sorait a elhurcolást előtti időkről, megaláztatásokról megfélemlítésekről, és deportálásról. Verő Tamás az emlékezés jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ne feledjük, mondta, hogy az akkori tragikus eseményeket is a gyűlölködés szítása előzte meg. Zárásképp hangsúlyozta, mindannyian arra várunk, hogy az átok áldássá forduljon át.
Verő Tamás és Nógrádi Gergely
Nógrádi Gergely kántor gyászéneke, és imádsága zárta a megemlékezést.
