Talán minden színházkedvelő emlékei közt akad egy Csárdáskirálynő előadás, de Mészáros Árpád Zsolt úgy fogalmazott, az ő rendezése valamelyest egy újragondolása a műnek. Elsőként arról kérdeztük, miért gondolta úgy, hogy a színpad túloldalán is feladata van: „Harmincöt éve vagyok a pályán, és ha az ember színházban nő fel, akkor egyszerre hangosító, kellékes, színész, táncos, rendező. A rendező egy rendkívül speciális szakma, amit nem tanultam, de a sok-sok év alatt autodidakta módon rám akadt. Nagyon boldog voltam ettől a felkéréstől, és a legnagyobb kihívást nem feltétlenül magában a rendezésben láttam, hanem abban, hogy összetartsak egy nagy csapatot, és mint egy jó anya, vigyázzak rájuk.”
A rendező felhívta a figyelmet arra, hogy az előadás a szerelem, az intrika, a hovatartozás kérdésének, valamint a társadalmi szintek elkülönülésének vegyülése: „Nem volt egyszerű megtalálni az egyensúlyt a hangulatváltások között, hiszen itt előfordul, hogy a primadonna az egyik pillanatban zokog, a másik pillanatban pedig már nagyon szerelmes. A mű klasszikusságát és az operett formalitását megtartva egy olyan előadást próbáltam létrehozni, amit nem csak a felnőttek, de a gyerekek is megszerethetnek.".
Mászáros kifejtette, az elmúlt egy-két évtizedben az emberek ellen fordították az operettet, így sok emberben negatív érzés van a műfaj kapcsán:
„Nem biztos, hogy mindig jól nyúltak hozzá ezekhez a művekhez, ezért lett olykor sokkal inkább tolakodóbb a műfaj, mintsem élvezetes. Szerintem a kulcs, hogy minél egyszerűbben kell megfogni, mert úgy hamarabb célt érhetünk a nézőknél.
Ezt az előadást már egy nyári fesztiválon bemutattuk, akkor hatalmas sikere volt, hiszen a színész és a közönség együtt tudtak lélegezni. Az egyik cél, hogy görbetükröt mutassunk a XXI. század emberének, méghozzá szórakoztató módon.".
Mészáros Árpád Zsolt elmesélte, már számos módon foglalkozott a Csárdáskirálynővel, de most értette meg igazán, hogy miről is szól: „Nagyon fontos szempont volt, hogy a történet maga világos legyen. Nem szeretnék egyesével mindenkit felsorolni a társulatból, de ebben a házban olyan emberek dolgoznak, hogy csak példaként lehet őket emlegetni. Épp emiatt hatalmas segítségemre voltak, olyan, mintha nem is kellett volna rendeznem, hiszen hamar megértették a koncepciót, amit elképzeltem.".
A rendező mindenkinek ajánlja az előadást, aki szeretne három órát felhőtlenül szórakozni, és közösen énekelni.
Az előadásról bővebben itt olvashat.
