Aki most körülnéz Veszprém városában, kétféle polgármester-jelöltre figyelhet fel. Aki bújt, és aki nem. Meg kell hagyni, előbbiből csak kettő, utóbbiból ki tudja hány jön velünk szembe az utcán nap, mint nap. Ha úgy darabszámra nézzük, hát „egy, csak egy legény van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta földön, égen”, aki magán viseli az áprilisi választások egy gyűrűjét mind felett.
Tovább kutatva feltehetjük a legendás kérdést: na de hová tűnt Démonhill??? Régi szófordulat ez, amely most méltán használható Szélsőségesen Lokálpatriótára, aki jelölté emelkedése után gyorsan el is szaladt az ország másik végébe három hét szabadságra. Talán maga is meglepődött, hogy önmagát jelölte.
Ha balra fordul az ember, láthatja, nagyban folyik az itt a piros, hol a piros. Az ott ülők mind egységesen állítják, hogy van piros jelölt, de, hogy ki, az még a szerencse játéka.
Tovább tekintve már a nagy titkokat rejtő balladai félhomály vár csak minket, ahonnét epedve várja a nép, hogy egy LMP-s Achilleus vagy egy Jobbikos Hercules végre az aréna véráztatta homokjára lépjen. Netalán a már-már elfeledettnek hitt MDF vagy SZDSZ támad fel poraiból és egy fényesre csiszolt pofival megküzdenek a város trónjáért.
