Leginkább az MSZP-n belül lehet idegesítő a felvetés, mert ugyebár ami késik, az nem múlik. S más politikai erőnek, ebben a kérdésben, nem sok oka van a tépelődésre. Még mindig síri csend uralkodik a szocialisták környékén, pedig a Fidesz már megnevezte a polgármester-jelöltjét, s tagadhatatlan, hogy a szociknak most már könnyebb lenne előrukkolniuk, hiszen ismeretes ki az ellenfelük.Vagy éppen ezért lenne nehezebb a dolguk, mint remélték?
Neked mi a véleményed? – kérdezgetik egymástól abban a reményben, hátha hallanak valami újdonságot, valami pikantériát, pártberkekből kicsordogált információt. Aztán csupán az derül ki, igaza lehetett Gyurcsánynak, amikor a párt kongresszusán nemrégiben úgy vélekedett, hogy amit most csinálnak, abból nem pártszakadás hanem erózió következik.
Úgy tűnik Veszprém környékén máris megkezdődött az erodálódás. Hát nincs egy olyan szocialista, vagy akármilyen érzelmű polgára ennek a megyének, városnak, környéknek, aki elvállalná a jelölést? Igaz, számolnia kellene azzal, hogy nagy vesztese lehet a játéknak. A politikában és a közéletben azonban, a természetéből adódóan, mindig benne van a bukás veszélye és a siker reménye. És igazán példát vehetnének Mesterházy Attilától, aki vállalta a kormányelnök jelöltséget úgy, hogy fikarcnyi esélye sem volt. Tisztességesen küzdött és bukott. Vajon milyen tapasztalatai lehettek, elvi társai körében, ha veszprémiként nem képes, vagy nem akar tanácsot adni?
Na, de ki bukjon (vagy nyerjen) veszprémi polgármester-jelöltként? Nincs önkéntes? Pártkatona, vagy bárki más, aki ígérvény fejében eladja a lelkét? Vagy csupán egyszerűen vállalja? És nincs semmi tartás, büszkeség, ami arra késztetné valamelyiküket, hogy bátran kiálljon a város polgárai elé, akik - azért józanságukról ismertek, s tudvalevő kit támogatnak - tán meg is megbecsülnék azt a szocialista polgármester-jelöltet, aki képviselné az érdekeiket és hősiesen vállalná akár a bukást is.
