Antikvár kincsek a Szajna partján: Les bouquinistes
Párizs maga a nosztalgia. Ennek a nosztalgiának persze a különlegessége az, hogy nem a letűnt gyermekkornak szól, hanem egy cirka száz évvel ezelőtti időszaknak, amikor a francia fővárost ellepték a művészek – festők, írók, fényképészek. A Szajna-part zöld antikvár könyves bódéi kicsit ezt az időszakot idézik meg: a használt könyvek mellett rengeteg régi magazin, poszter és képeslap is kapható apró dísztárgyakkal egyetemben. A les bouquinistes, azaz Párizs könyvkereskedőinek vására több évszázados hagyományra tekint vissza: már a 16. században is árultak a folyóparton használt könyveket, ezt azonban egy időben betiltották a „hivatalos” könyvkereskedők védelme érdekében. A francia forradalom alatt aztán nagy kereslet mutatkozott az antikváriusok tevékenységére az arisztokrácia részéről, amikor a könyvkiadás gyakorlatilag teljesen visszaesett. A tradíció pedig napjainkban is él – igazi kincsekre lehet itt lelni.
Fotó: Roman Kraft on Unsplash
Egy ital Hemingway és Bond szellemével Harry New York-i bárjában
Állítólag amikor Ian Fleming a világ leghíresebb titkosügynökének törzshelyét tervezte Párizsban, szóba sem jöhetett más, mint az Opera közelében található legendás Harry’s New York Bar. Az 1960-as A View To Kill című novellában meg is említi: ha a 007-esnek egy jó erős italra volt szüksége, mindig Harry bárját vette célba. Akkoriban a hely egyébként már közel 50 éve létezett: 1911-ben egy amerikai zsoké, Tod Sloan alakította át az egykori bisztrót bárrá, melybe Manhattanből hozatta a pultot, ahol egy Harry MacElhone nevű skót fickó szolgálta fel az italokat. Később, a jazzkorszak nagy vándorlásai idején olyan híres nagyivók emelgették itt a poharukat, mint Hemingway, F. Scott Fitzgerald vagy éppen Thornton Wilder, Gerschwin pedig szintén itt komponálhatta az Egy amerikai Párizsban első taktusait. A koktélbárban, amit ma MacElhone unokájának özvegye vezet, továbbra is kaphatók az elveszett nemzedék által oly kedvelt italok, ahogy a klasszikus zene és hangulat is megmaradt.
Első tangó Párizsban
Az olyan filmek óta, mint a Mouilen Rouge vagy az Utolsó tangó Párizsban tudjuk, hogy ez a szenvedélyes latin tánc legalább annyira tartozik a fény városához, mint Buenos Aireshez. Az igazi párizsi lélek pedig előszeretettel él is ennek a szenvedélynek: a Palais Royal előtt, a Place Colette-en rendszeresek a milongák, azaz a táncestek, amelyeken bárki részt vehet: idős, fiatal, profi, amatőr. Nem baj, ha sosem vettünk még egyetlen tangó leckét sem, a lényeg, hogy adjuk át magunkat a zenének és a mozdulatoknak, annak az örömnek, amit két lélek találkozása jelent. Vagy egyszerűen csak feledkezzünk magunkba, ha épp nem akadna partner – itt épp a felszabadultság, félelmek levetkőzése a cél.
Időutazás egy régi-régi karneválba
A franciákhoz legalább annyira hozzátartoznak a körhinták, mint a szűk kéményes háztetők. Nagy csalódásra számíthatunk azonban, ha a képekről ismerős Eiffel-torony előtti körhintázás élményét próbálnánk meg átélni – nem elég, hogy a hinta kordonnal el van zárva, de hemzsegnek itt a kacatárusok. Sokkalta izgalmasabb élményt kínál viszont a Musée des Art Forains, ahol 1850 és 1950 közötti vidámparki látványosságok várják az örök gyerekeket. Az 1996-ban nyitott múzeum Jean-Paul Favand színész és antikvitás kereskedő magángyűjteményét mutatja be, olyan különleges karneváli attrakciókkal, mint egy fa körhinta, korabeli ringlispil vagy a Hooghuys család orgonái. A múzeum egyes elemeit egyébként nemcsak csodálni lehet, de ki is próbálni, köztük például egy 1897-es biciklis körhintát, amelyet a kerékpárok tekerése hajt meg. Érkezés előtt kötelező az időpontfoglalás, ugyanis nincs folyamatosan nyitva.
Fotó: Musée des Art Forains - Pavillons de Bercy Facebook
Készítsd el a legfranciább édességet!
Bár ma már itthon sem lehetetlen jófajta macaront kapni, engedjük meg magunknak, hogy Párizsban járva Blair Waldorfok legyünk és egyszer az életben megkóstoljuk a franciák egyik kedvenc édességét. A perzsa és olasz gyökerekkel is rendelkező süteményt Pierre Desfontaines, a Ladurée cukrászda tulajdonosa, majd később Pierre Hermé forradalmasította, így a legínycsiklandóbb darabokat még most itt találjuk (hosszas sorbanállás után). Ha viszont szeretjük a kihívásokat, akkor egy macaron készítő workshopra is befizetünk, ahol profi cukrászoktól leshetjük el a kívül ropogós, belül puha édesség megalkotásának titkát.
Fotó: Finn on Unsplash
Nyitókép: Neil Goodwin / Flickr
