Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna „közéleti magazinjában” adták az alábbi riportot, melyről először azt hittem, valamilyen paródia. Ugyanis a videóban szereplő médiaguru-és-még-kitudja-mi hajléktalannak maszkírozta magát és háromnegyedórán át kipróbálta a kéregetést. Paródiának gondoltam, mivel a főszereplő - akiről tudni való, hogy van mit a tejbe aprítania –a „megpróbáltatást” fogadásból vállalta be. Bár a videó azt hangsúlyozza, hogy az emberek nem igazán voltak adakozóak, emberünk mégis 710 forintot kunyerált össze. Biztosan van, aki most úgy véli szívtelen vagyok, de most akkor matekozzunk.
Adva van egy ember, aki mondjuk délelőtt 9 órától délután 5-ig ül ki. Tételezzük fel, hogy óránként átlag 600 forintot kap. Az összeget megsaccolni nem egyszerű feladat, függhet a helyszíntől, az időjárástól, a hajléktalan társadalom ranglétráján elfoglalt pozíciótól is – ám ha egy kezdő negyedóra alatt ennyit keres, mint fentebb említett„médiamunkatársunk”, egy profinak akár a duplája is összejöhet. De maradjunk a 600-nál, így a végeredmény 4800 forint, egy nap semmittevésért. Harminc nappal számolva - mivel ők hétvégén is működhetnek - ez 144 ezer forint, egyhavi utcán üldögélésért. Ez az az összeg, amiből nem ruhát vesz, nem fizet házbért, nem tart el családot. Ezért az összegért egyeseknek nem szent semmi, így pótkeresetként veszprémi temetőket fosztogatnak. És sajnálja őket ez a szép, gazdag, nagy Magyarország. A tájékoztatás kedvéért elmondanám, a 2010. évi országos minimálbér 73 500 forint, a garantált bérminimum pedig 89 500 forint. Magyarország lakosságának jelentős része ebből az összegből fizeti ki mindazt, ami a normális, hétköznapi élethez kell. Őket azonban nem sajnáljuk, mert van ruhájuk, ételük, lakásuk és családjuk.
Végül az egészről egy tavaly késő őszi eset jut eszembe, mikor az egyik helyi hetilap számára készített cikk során veszprémi hajléktalanokkal beszélgettünk a sorsukról. Mikor a főnökük kérdésére az egyik kollégám elmondta, mennyi a havi fizetése, a hajléktalan szabályosan kiröhögte. Mert ők, egyáltalán nem sajnálnak minket.
