Az idei év hivatalosan is a fesztiválok éve Magyarországon. Megkérdeztünk egy vérbeli fesztiválszervezőt, Muraközy Pétert, vajon ez tényleg így van-e.
- Bár hivatalosan tényleg a fesztiválok évének nevezték ki 2010-et, ám ez a valóságban semmit sem jelent. Nem, hogy nem nőttek a támogatások, hanem pont, hogy csökkent a pályázati kalap.
Muraközy Péter
- Milyen az együttműködés a veszprémi önkormányzattal az Utcazene Fesztivált illetően?
- Ez egy elég kényes kérdés. A város idén 8 millió forinttal támogat bennünket – tavaly 300 ezerrel több volt - és a rendezvény végén kitakarítja a várost, amit 4 millió forintra taksálnak. Összegtől függetlenül az elbírálás módszere nem világos számomra. Nincs semmi bajom sem az Ünnepi Játékokkal, sem Mészáros Zolival – vele baráti a viszonyunk - de nem értem, hogy a VÜJ a maga napi 3000 látogatójával miért kaphat 22-25 millió forintot, miközben az Utcazene, ami vagy 100 ezer embert mozgat meg és akárcsak az Ünnepi Játékok a város egyik szimbóluma, jóval kevesebbet. Megkérdeztem a polgármestert is, mi az oka ennek a megkülönböztetésnek, a válasz: így alakult, ez az ő személyes döntése, amiért vállalja a felelősséget.
- Mi az oka, hogy az elmúlt tíz évben ennyire megnőtt a fesztiválok száma?
- Mert látszólag ez egy jó üzlet. Egy jó buli. A szervezéshez nem kell túl nagy tőke, többnyire utólag kell fizetni a zenekarokat, alvállalkozókat . Persze ez csak kicsiben van így. Jó kapcsolatok is kellenek és rengeteg munka, na meg kegyes időjárás. Az első rendezvény után kiderül, életképes-e az ötlet. A Balaton Sound sikerén felbuzdulva például több próbálkozás is van, jó példa erre idén az, amelyiket a Velencei tó partján rendeznek. De én, mint Balaton- parti gyerek, el nem tudom képzelni, hogy bármi is nyújthat a magyar tengerhez hasonló élményt.
Én anno zenészként sodródtam a Sziget szervezői közé, segítettem nekik ebben, abban és egyszerre csak azon kaptam magam, hogy fesztiválokat szervezek. Az utóbbi időben gyakran vannak gyakornokaink, mind az Utcazenén, mind a VOLT-on, akinek megmutathatjuk a szakmai trükköket, de a szemléletet, ami az adott fesztivált mozgatja, illetve a kapcsolatrendszert nem tudjuk átadni, ezt nekik kell kialakítani. Nyílván rutin is kell, hogy megtanulja az ember, nem nagypénteken kell „Rollingstones” koncertet tervezni. Ezt a hibát anno én is elkövettem.
- Pontosan hány rendezvény szervezésében veszel részt, és ez mennyi idődbe kerül?
- Az Utcazene Fesztivál az egyetlen, amit teljes egészében a magunkénak mondhatok. Ezen kívül nagyjából hét másik, kisebb-nagyobb rendezvény szervezésében veszek részt. A legnagyobbak a VOLT Fesztivál, a Balaton Sound és az Erdély Félsziget. Mindegyiknek meg van a maga remek hangulata, bár a szívemhez legközelebb az Utcazene áll, hisz az saját gyerek. Január végén, február elején kezdődik el az igazi pörgés és egészen a szezon végig eltart. Az ősz már lazább, inkább csak a papírmunkák maradnak. Összességében az év fele komoly munkával telik.
- Hogyan választottátok ki a Balaton Sound helyszínét?
- Korábban ott csináltunk egy EFOTT-ot, majd a Sziget szervezői úgy látták, folytatni kell a sorozatot. A cél az volt, hogy Magyarország legigényesebb fesztiválját hozzuk létre, azt a közönséget céloztuk meg, akik eddig a fesztiválok jellemzői miatt el sem tudták képzelni, hogy itt is lehet egy jót szórakozni. Fontos, hogy a VOLT vagy a Sziget hangulatától eltérő rendezvényt csináljunk, hogy ne teremtsünk önmagunknak konkurenciát.
Pontosan nem tudom hányan voltak tavaly,a bérletesek és a napijegyesek kavalkádja miatt, de gyakorlatilag telt ház volt, ami nem jellemző idehaza . A Sound a leginkább időjárásfüggő rendezvény, hisz arról szól, hogy fürödj a tóban, napozz a parton, nézd a bikinis lányokat és közben hallgasd valamelyik Dj aktuális szettjét.
- Az időjárás szempontjából vacakul indult a nyár, tartasz-e az esőtől a továbbiakban?
- A szakmánk üzletileg legkomolyabb hátulütője, hogy az időjárást nem tudjuk befolyásolni. Egy nem belépőfüggő esemény esetében a rossz idő csupán bosszantó, de ahol a bevétel az eladott jegyekből származik, ott néhány esős nap húsbavágó.
- Nehéz Magyarországra világsztárokat csábítani?
- Ez nem csak gázsi kérdése, hisz nálunk is ugyanannyit kérnek egy fellépésért, mint másutt, bár az egy másik kérdés, hogy idehaza az adott összeg kitermelhető-e. Sokan nem értik, miért megy egy sztár Lengyelországba és hozzánk miért nem. Egyszerűen egy nagyobb országban nagyobb a piac. Alacsonyabb szinteken, mint amilyen az Utcazene, DVD-t küldünk és néhány szívhez szóló levelet, hogy meggyőzzünk valakit, érdemes hozzánk eljönne, de a világsztárok szintjén ez nem működik. Ott főleg egy excel táblázaton és a logisztikán múlik, beleférünk-e a adott turnéba vagy sem, a többi finomság már csak ezek után következik Mára már itthon is elérhető minden olyan szolgáltatás – szálloda, technika, közlekedés, – ami egy híresség jó közérzetéhez szükséges. Ám a legfontosabb mégis csak a pénz és a kilométerek.
- Mennyire vesznek részt civil szervezetek ezeken az eseményeken?
- Ez teljesen változó. A VOLT esetében nagy az aktivitásuk, az Utcazenére még nem telepedtek rá, bár most van néhány jelentkező, a Sound közönsége pedig nem igazán az a kör, akiket a civilek céloznának.
- Hogyan tervezed a jövőt, meddig folytatod ezt a munkát?
- Nincsenek igazán terveim. Az Utcazenét mindenképp folytatni szeretném és remélem, hogy utánam is fogja majd valaki, akár a gyermekeim. A többi pedig főleg üzlet, ebből élek, amíg működik, folytatom. De bármikor jöhet egy rossz nyár, és ha egyszerre bukik be a hét fesztivál, akkor fejreállok. De nem félek a jövőtől.
