Bevallom őszintén, legtöbbször megvetéssel pillantottam azokra az emberekre, akik a kemény munkanap végén a dohánytermék, vagy éppen a szomjoltó sörük mellé vásároltak jó néhány sorsjegyet is annak a reményében, hogy a szerencse talán éppen rájuk mosolyog. Mindig az járt az eszemben közben, miért kockáztatja az ember azt, amiért előtte, ha kellett, még vért is izzadt.
Ide sorolhatnám a sportfogadókat és a lottózókat is, bár igaz, utóbbiak táborába én magam is beletartozom. Elsősorban nem azért, mert száz százalékig hiszek abban, hogy nyerhetek; sokkal inkább befolyásolja a tudatalattimat, hogy nehogy pont akkor húzzák ki a számaimat, amikor nem adtam fel a szelvényt. Annyi biztos, a rendszer jól van kitalálva, hiszen rengeteg pénzt hoz a tulajnak.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, ahhoz, hogy egy rendszer hosszú évtizedeken keresztül működhessen, a tisztességes nyerési arányt is fenn kell tartania. Magyarán, ha nem is minden második ember, de olykor-olykor valaki a főnyereményre is szert tehet. Így történt ez a napokban Veszprémben is: egy dózsavárosi sörözőben ugyanis 75 millió forint talált új gazdára.
A szerencsés „Kincsvadász” kaparós sorsjegyen nyerte az összeget, amely bizonyára rövidesen megváltoztatja majd az életét. Bízva a józan gondolkodásban, szívből kívánom számára, hogy valósítsa meg az álmait, azt pedig csak remélni merem, hogy többé már be sem teszi a lábát egy lottózóba.
