Az Interurbán programsorozatban Veszprém, Európa Kulturális Fővárosa vendégül látja a világ minden részéről érkező városok művészeit, akik kéthetes váltásokban mutatják be kultúrájukat. A napokban a spanyolországi Sevilla varázsolt mediterrán hangulatot a Balaton-felvidékre.
Szombaton Keszthelyen flamenco bemutatót tartottak a messze földről érkezett táncosok, a mi figyelmünket azonban ezúttal egy kevésbé ismert tánc, a sevillanas ragadta meg. Vasárnap az egyik paloznaki pincészet udvarán rendeztek foglalkozást, ahol elsajátíthattuk a tánc alapjait.
A sevillanas egy néptánc – nevéből is kitalálható, hogy elsősorban a városban és környékén járják. A seguidillából nőtte ki magát, és az idők során a flamenco hatása is formálta. A háromnegyedes ritmusú tánc a kezeket és lábakat egyaránt megmozgatja, és bár jellemzően párban táncolják, a felek nem (vagy legalábbis alig) érnek egymáshoz.
A borteraszon összegyűlt lelkes kis csapat megismerkedett az alaplépésekkel, megtanultuk a pasadát, ami a helycsere mozdulata: a páros félkört ír le egymás körül, jobb karjukkal ölelő mozdulatot tesznek, de az érintés itt is elmarad, azt majd a záró mozdulat adja meg. A gitáros zene, a tánctanárunk spanyol instrukciói vérpezsdítően hatottak, egy órácskára elhihettük, hogy a háttérben nem is a Balaton, hanem a Földközi-tenger terül el. Az időt azonban szűkösen mérték, a hatvan perc mindössze arra volt elég, hogy rohamtempóban haladva úgy-ahogy összeálljon a végére a koreográfia, amivel egy dalt letáncolhattunk. Édeskevésnek érződött, jót tett volna, ha egy rendes, háromórás műhelymunka révén lehetőség nyílik rendesen begyakorolni a különféle lépéseket – így csak annyi jutott, hogy a listán végigszáguldva kipipáltuk a tételeket. Így a workshop végül csak kis kikacsintás lett két pohár bor között.
A tánc mellett Sevilla az operákról is híres: talán nincs még egy olyan város, ami ennyi operát ihletett volna. Erről már pünkösd hétfőn, a Wine&Vinylben tudhattunk meg többet Rocío de Frutos előadásából. A sevillai operatörténelem legismertebb figurái a nőcsábász Don Juan, akit Mozart révén ismerhetünk (Don Giovanni), Figaro, a borbély, aki kerítőként igyekszik összeboronálni a szerelmeseket, valamint Carmen, a dohánygyári munkásnő, akinek az lett a veszte, hogy egy katonatisztet szédített. Olyan zeneműveket ihlettek ezek a történetek, amelyeket még az opera iránt egyáltalán nem érdeklődők is biztosan hallottak már – és amelyeket a zenetörténelem legnagyobb sztár szerzői jegyeznek. Mozart Don Giovannija és szintén tőle a Figaro házassága, Gioachino Rossinitól A sevillai borbély, illetve Georges Bizet Carmenje, amelynek nyitányát tényleg nem kell bemutatnunk senkinek.
SEVILLA, SPANYOLORSZÁG
A legenda szerint maga Herkules alapította a várost, amikor puszta kézzel szétválasztotta Afrikát és Európát, és a két kontinenset eltolva egymástól létrehozta a Gibraltári-szorost. A város Julius Caesar hódításai révén tagozódott be a Római Birodalomba, majd annak széthullása után, a 8. század elejétől arab uralom alá került, és az Al-Andalusz egyik legvirágzóbb településévé vált – a több évszázados muszlim uralom jelei, épületei és stílusjegyei a mai napig meghatározzák a városképet. Fénykorát a 16. században élte, amikor a nagy hódítások idején innen irányították az amerikai gyarmatokkal folytatott kereskedelmet. Amikor a 18. század elején az óceánparti Cadízba helyeződött át az adminisztráció, Sevilla hanyatlásnak indult. Ma közel hétszázezer lakosával Spanyolország negyedik legnagyobb városa, egyben az egykori arab uralom alatt álló terület, Andalúzia központja.
A következő megálló » Nova Gorica, Szlovénia
Június első két hetében a szlovéniai Nova Gorica mutatkozik be. Három vidéki helyszínre hoznak koncerteket: a harmónikás Paolo Forte Balatonszőlősön játszik 8-án, az Etceteral poliritmikus futurista jazzt hoz Zánkára 14-én, míg a Sirom folk trióval 17-én Magyarpolányban találkozhatunk. Veszprémben a MN Dance Company előadását láthatjuk az Acticityben 9-én, illetve a város történetét bemutató dokumentumfilmet vetítenek a Pannon Egyetemen 16-án.
