Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. június 16. Jusztin
Veszprém
19°C
2024. június 16. Jusztin
Veszprém
19°C

Szürke Veszprém – térkövezés kontra zöldfelület

2023. május 16. 16:28
Addig nem mondhatja magát senki igazi veszprémi polgárnak, amíg legalább egyszer nem ébred fel mélyálmából izzadságtól leverten, a rémülettől tágra nyílt szemekkel, mert éppen arról rémálmodott, hogy valahol, valamikor, valaki kivágott egy fát a térségben infrastrukturális fejlesztés felkiáltással.

A Zöld Város kivitelezése a kapszlokos kommentszekciók szerint minimum egy kisebb erdő kiirtását vonta maga után, nem beszélve a hajlék nélkül maradt mókushordák és otthontalan madárfiókák ezreiről. Van, aki már Jane Goodall látogatását és David Attenborough 97. születésnapját is képes párhuzamba állítani az EKF fejlesztéseivel kapcsolatban.

A közösségi média melegágya az önkéntes természetvédőknek, és a rendszer - mindegy melyiké éppen - utálóinak, elég csak öt percre felugrani valamelyik platformra, kaputelefonnal készített galériák sokaságát láthatjuk a szürkére térkövezett veszprémi közösségi terekről. Az senkit sem érdekel, hogyha a kamerát öt centivel jobbra pozícionálja a készítője, akkor a Laczkó Dezső Múzeum előtti térrel szemben már láthatná a kizöldített, felújított, végre átjárhatóvá vált fásított parkot. Az elburjánzott gaz helyett valóban épült egy színvonalas játszótér is, ami teljesen árnyékos, – mert a másik sarkalatos probléma általában az, hogy süt a gyerek fejére a nap nyáron – hála a meglévő, koros vadgesztenyefáknak.

Egyébként a játszótér gumiburkolata teljesen vízáteresztő a környező zöldövezetre tekintettel, az meg pláne mellékes sokaknak, hogy több, mint negyvenezer növényt ültettek a területen, mert van, aki simán megrajzolja krétával célkeresztben, hogy honnan vágták ki azt a fát, ami belül teljesen halott volt, elkorhadt, és lehet, hogy öt perc múlva rádőlt volna az illetékes Greenpeace aktivistára.

Tudom, hogy Budapesten divat a méhlegelőnek becézett térdig érő parlagfűmező néhány kósza szál pitypanggal, de személy szerint jobban tetszik a ráncba szedett, modernebb, végig sétálható, zöld Erzsébet-sétányunk.

A Kossuth utcával tényleg nehéz egyetérteni, ha nyáron nem akarunk megvakulni, a napszemüveg erősen ajánlott, és én sem oda ülnék ki az okospadokra a családdal piknikezni. Az egy valóban elhibázott, súlyos baki a kivitelezőktől, hogy az egész egy egybefüggő piszkosszürke paca lett, és még csak halvány gondolatként sem fogalmazódott meg senkiben, hogy néhány sovány facsemetével mennyivel elégedettebbé tehették volna városunk lakóit.

Valahol viszont nem lehet állandóan csak ezt nézni. Sőt, nézni lehet, csak akkor már lássunk is. Ez egy város, szűkítve a kört, egy belváros, rendezvényhelyekkel és közösségi terekkel. Aki cipőfűzővel az ezeréves, villámsújtotta tölgyfához kötözné magát, hogy ne vágják ki, utána az hőbörögne a leghangosabban, amikor a koncerteken bokáig elnyeli a cuppogó sár, mert nincs normálisan kialakítva a terület, vagy mert a szél leszakítja, és pont a bicikliző Pistike fejére esik a korhadt faág.

Járt már valaki a Benedek-hegy környékén? Futott már valaki végig az állatkertnél, át a Kolostorok és kerteken? Vagy akár csak a fentebb említett Erzsébet-sétányon kellene megsétáltatni a kutyát, gyereket, barátnőt. Legalább nyisson meg egy archív fotót az Óváros tér gyönyörű cseresznyefáiról - ha már véletlenül se esik útba – az összes önkéntes botanikus és OKJ-s tájépítész.

Az egész valahol egy picit olyan, mint amikor télen megfogalmazódik bennünk, hogy rendben, az utakról letakarítja a városi kirendeltség a havat, de mi lesz az én garázsbehajtómmal?! Most lehet valaki a szájához kapja a kezét a hír hallatán, de bizony, azt mindenkinek saját magának kell, hogy megtegye.

Kicsit civilként is meg lehet mozdulni az ügy érdekében, – a dühödt posztolgatáson kívül van még egy járható út – a Balaton Pláza mögötti családi házak közötti utcák a legszebb példák erre. Van egy erős gyanúm, hogy nem a jótündér ültette el ott a rózsabokrokat és virágok százait végig az utak mentén. Még a panel tizedik ablakába is ki lehet tenni egy láda büdöskét, – én csak a negyedikig jutottam ugyan, de már nem tudok kimászni az erkélyre a palántáktól - és már nem fog annyira fájni a szemünknek, ha ötből két téren Veszprémben nem vadvirágos mező, hanem kiépített burkolat fogad.

Balogh Dóra
további cikkek
Bele az arcunkba! Bele az arcunkba! Utoljára ilyen megkapóan őszinték talán a tatárok voltak, akik jöttek és el akarták törölni a föld színéről az önálló magyar államiságot. Megtörésünkre, elpusztításunkra volt még számos kísérlet, voltak törökök, németek, tanácsköztársaságosok, internacionalista dobrevek, majd liberális hátsó szobák, de ilyen nyíltan, kendőzetlenül és Veszprémben is, színpadon, mikrofonba üvöltve, hogy ide nekünk EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK?!! 2024. június 7. 10:42 A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban A civil szervezetek szoknyájának esete a politikai kampányban Sok családban van egy olyan távoli rokon, akivel bár tagadhatatlan a vérségi kapocs, mégis annyira kellemetlen a jelenléte, hogy dugdosni kell az esküvőkön, vagy minél távolabb ültetni az asztalfőtől a családi összejöveteleken. Valami ilyesmi érzése van az embernek akkor is, amikor az ellenzéki politikusok választási plakátjai jönnek szembe az utcákon. A pártlogók ugyan kötelező jelleggel szerepelnek rajtuk, de távolról mintha csak elmosódott légypiszkok lennének, helyette a manapság oly divatos „civil” formációt hirdetik. De vajon honnan ered a civilség vélt ereje a politikában és miért jó elbújni a szoknyájuk mögé? Véleménycikk a kampányplakátok vizuális csiklandozásáról. 2024. május 27. 16:41 Ugyanaz a város, így viszont emberi szem mégsem látja Veszprémet Ugyanaz a város, így viszont emberi szem mégsem látja Veszprémet Kollégánk közeli infravörös hullámhossz tartományban fotózta végig Veszprémet, a végeredmény pedig egy egészen különleges város képét mutatja, pedig ez ugyanaz a település, csak éppen az emberi szemnek láthatatlan tartományban. 2024. május 23. 15:27 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.