Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A „legősibb foglalkozás” fénykora Magyarországon

2023. április 12. 9:20
A legősibb foglalkozások közt tartják számon, ma már viszont illegalitásban űzik csak. Pedig a XIX. században, de még a XX. század első felében is virágzott ez a sikamlós iparág, aminek a bordélyházak adtak otthont. Többek közt Veszprémben is.

Ahogy a XIX. században a társadalmi átrendeződés miatt megnőtt a városok lélekszáma, úgy lettek egyre összetettebbek ezek a közösségek is. Ez szinte törvényszerűleg magával vonzotta azt is, hogy a szolgáltatóipar is reagáljon a megjelent igényekre. Ezek között pedig ugyan megbújva, de ott volt a prostitúció is a társadalom egy mélyebb, de egyáltalán nem eldugott rétegében.

Persze a kéjelgés nem volt újdonság az 1800-as évek emberének sem, ahogy a korábbi évszázadokat, de helyesebb, ha azt mondjuk, hogy évezredeket is végigkísérte. Az ókori Római Birodalomban például virágzott, aztán a kereszténység térnyerésével az erkölcs a mindennapi élet követelménye lett, ez mégsem vetette vissza a prostitúciót, csupán a társadalmak underground szintjeire száműzte.

Így fordult rá Európa a XIX. századra, amikor komoly társadalmi átrendeződések zajlottak le szerte a kontinensen, a polgári középosztály megerősödött, sok fiatal, köztük számos nő került fel a nagyobb városokba jobb munka és élet reményében, viszont becsületes munka jóval kevesebb adódott, mint amennyi igény lett volna rájuk, így pedig sokan egyedül és munka nélkül maradtak, ami megalapozta a prostitúció melegágyát. 

Hölgyet ilyenkor nem volt nehéz találni egy alkalmi kapcsolatra a férfiaknak, hiszen számos kocsmának volt ilyen extra szolgáltatása is az italkimérő pult mögötti helyiségben. Ezeken kívül a kor férfijai ismerték a kéjnőtanyákat, ezek olyan helyek voltak, amit 2-3 hölgy bérelt ki, kifejezetten azért, hogy itt nyújthassák szolgáltatásaikat. Ezek voltak a bordélyházak elődjei.

A prostitúció kezdett nagyipari jelleget ölteni, viszont ezzel együtt a nemi betegségek is felütötték a fejüket. Ezek közül is a legelterjedtebb az úgynevezett bujakór, vagy ma ismert nevén a szifilisz volt. Többek közt Ady Endre is ebben szenvedett élete végén, de a betegség már a XIX. században is szedte az áldozatait.

A monarchia területén belátták, hogy betiltani nem tudják ezt a szolgáltatást, ezért inkább szigorú szabályokat alkottak, hogy ki űzheti legálisan. Az első ilyen rendeletet 1867-ben adták ki, ami kimondta, hogy csak 30 évnél idősebb, büntetlen előéletű nő vezethet bordélyházat abban a lakásban, ahol más rajta kívül állandó jelleggel nem él. Ezt az engedélyt, amit akkoriban bárcának hívtak, a korabeli rendőrségtől kellett kikérni, a bordélyházban alkalmazott lányoknál – akik 17 éves kortól kezdhették az ipart – pedig négynaponta orvosi vizsgálat volt előírva.

Bár elsőre ellentmondásnak tűnik, de a bordélyházak népszerűségéhez a kor konzervatívabb világképe is hozzájárult, amikor még gyakoriak voltak a szülői nyomásra történt érdekházasságok. A férjek ezért gyakran keresték legalább a testi boldogságot az ilyen szolgáltató hölgyeknél.

Bár a bordélyok szabályzása megtörtént, hamar kiderült, hogy a felvevőpiac nagyobb annál, mint amit korlátok közé tudnak szorítani, ezért 1884-ben egy újabb rendeletet adtak ki a fővárosban, ez már engedélyezte a magánkéjnők működését, de ezt is be kellett jelenteni, valamint előírták, hogy nem szólíthatnak le csak úgy az utcán senkit.

A bordélyok között is voltak különbségek, némelyik kifejezetten luxushelyként volt számontartva, itt akár vacsorát is felszolgáltak a férfiaknak, a hölgyek pedig táncos, énekes előadásokkal is készültek, de mellettük ugyanúgy működtek azok a kéjlakok is, ahol a paraszti sorból a városokba költöző egyszerű lányok keresték a megélhetésüket sokkal puritánabb körülmények között.

A magyar bordélyok fénykora aztán a monarchia felbomlásával leáldozott. 1926-tól be is tiltották a működésüket, igaz, ekkor még a prostitúció legális volt, azt az államrendőrség felügyelte egészen 1950-ig, amikor végleg illegálisnak nyilvánították ezt a szolgáltatást.

A bordélyházak homályos világa Veszprémben is megvolt abban a korszakban. A város legismertebb bordélya a Pázmándi utcában működött, ezt korabeli feljegyzések alapján a helyben állomásozó katonák is szívesen látogatták a XX. század elején főleg, ahová a mai Csermák-lépcső vezet fel, árnyas környezetével visszaadva azt hangulatot, amikor veszprémi férfiak taposták a lépcsőket egy alkalmi légyott megkaparintásának céljából.

Hajas Bálint
további cikkek
Rúzsa Magdi: „Olyan ugródeszkám volt, amitől megállíthatatlan lettem” Life&Style Rúzsa Magdi: „Olyan ugródeszkám volt, amitől megállíthatatlan lettem” Rúzsa Magdolna neve húsz évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor a Megasztár című tehetségkutató műsort megnyerte. Az énekesnő azóta folyamatosan jelen van, rendkívül népszerű, tavaly ő lett a hazai rádiókban legtöbbször játszott előadó. Pályája töretlenül ível felfelé, többszörös arany és platina lemezes, az Arénát már jó párszor megtöltötte. A háromgyermekes anyuka koncertnaptára a mai napig tele van, de már a gyermekein múlik, hogy mennyire. Beszélgetésünkben szó esett önismeretről, saját magunk elfogadásáról, és arról, mi jelenti számára az igazi adrenalint. Rúzsa Magdi mesélt a családjáról is, és arról, miért létezik többféle igazság a múltját illetően. 2025. június 3. 13:13 „Amint elérjük az egyik célunkat, újabbat tűzünk ki magunk elé” Life&Style „Amint elérjük az egyik célunkat, újabbat tűzünk ki magunk elé” Nem volt mögöttük sem hosszú évek tapasztalata, sem kapcsolati háló, sem kimagasló tőke, csupán elszántság és tenni akarás. Ürményi Sándor huszonöt évvel ezelőtt egy kis családi vállalkozásként alapította meg Veszprémben a nyílászárókkal foglalkozó Ada-Bau Kft-t, ami mára cégcsoporttá nőtte ki magát. A vezetői székekben azóta az alapító két fia, Adrián és Norbert ül, velük jártuk végig az Ada-cégcsoport történetét az édesapa legfontosabb intelmeitől kezdve a két eltérő személyiségű fiú konfliktusain és megoldásain át addig, hogy az Ada-cégcsoport mára átlépte az országhatárt is, technológiájukban pedig a legmodernebb eljárásokat alkalmazzák. 2025. június 10. 7:29 A szerzetes is ember Life&Style A szerzetes is ember Ha egy hollywoodi filmrendező holnap úgy döntene, hogy filmet készít egy szerzetesrendről, a castingra minden bizonnyal csak idős, szakállas férfiakat hívna. A film cselekménye pedig kimerülne annyiban, hogy a szerzetesek egy sötét helyen szótlanul kódexeket másolnak, vagy egész nap csak zsolozsmáznak. Ha pedig valaki a monostor falain kívülről bekopogna hozzájuk, ijedten néznének egymásra. Mindez távolabb nem is állhatna a valóságtól. A keresztény szerzetesrendek talán az utolsó olyan közösségek a földön, akik életvitelükben a mai napig ragaszkodnak azokhoz a középkori regulákhoz, amiket az elődök írtak le, mégis az, amit üzenni szeretnének a világnak, nem is lehetne XXI. századibb. Mihályi Jeromos atyával, a tihanyi bencések perjelével a monostor falain belül találkoztunk, hogy az ő segítségével megismerjük a kívülállók számára misztikus és spiritualitással átszőtt szerzetesi világot. 2025. május 17. 7:31

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.