Borváró, alias Brestlmayer Zoltán igazi egyéniség volt a veszprémi sajtóban. A ’90-es évek elején ismertem meg, akkor már nyugdíjas éveit töltötte, és némi honoráriumért szabadúszóként írt a helyi lapokba. Akkoriban bedolgozott a Naplóba, de az MDF és a Princz Gábor irányította Postabank által létrehozott konkurens Új Hírekbe is. Közben gondolatai megjelentek a dr. Horváth Balázs által alapított Veszprémi Vasárnap/Veszprém Vármegye című hetilapban, valamint a balatonfüredi székhelyű országos terjesztésű autókereskedelmi hetilapban, az Autopress-ben. Annak idején minden komolyabb cégnek volt üzemi lapja, természetesen ezekben is megtalálhatók voltak a monogramja alapján mindenki által BöZö-nek szólított zsurnaliszta munkái.
Az igazságügy volt a szakterülete, rendszeresen felbukkant a bíróságon, emellett kiváló rendőrségi kapcsolatokkal is rendelkezett. De gondolkodás nélkül elvállalt olyan témát is, amiben nem volt járatos. Ilyenkor igénybe vette élettársa, az Őrház utcai Pannon Nyomdában korrektorként dolgozó, nagy lexikai tudással rendelkező Hauszner Irma segítségét.
Amikor bejött a szerkesztőségbe, többen körülvették, mert a tarsolyából mindig előkerült egy érdekes régi sztori. Ennek ára többnyire egy kisfröccs vagy egy féldeci volt. Nekem azért is fizetnem kellett, ha nem tegeztem le vagy bácsinak neveztem az apámmal nagyjából egykorú kollégát. Aztán egy idő után megtanultam, hogy nem kifizetődő téveszteni…
BöZö az ’50-es években a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt. A nyári uborkaszezonban nem volt mivel megtölteni az újságot, és ami bekerült, az is dögunalom volt. Egy lapindító értekezleten a főszerkesztő próbálta felrázni a csapatát, de kevés sikerrel, mert ahogy mondták: ez egy unalmas város, itt nem történik soha semmi. „Ha nem történik, akkor találjatok ki valamit!” - parancsolt rá embereire a főszerkesztő.
Néhány nappal később a megyei rendőrfőnök beérkezve a kapitányságra, a szokásos reggeli kávéval és a friss újságokkal ült le az íróasztala mögé. Miután belekortyolt a feketébe, a döbbenettől kikerekedett szemekkel olvasta el a Szolnok Megyei Népújság első oldalán vezető helyen található címet: „Bravúros nyomozással fogták el a gyilkost!”. Erről ő semmit sem tudott, ezért a titkárnővel hívatta a bűnügyi helyettesét, ám ő is tanácstalanul nézett ki a fejéből. Telefonáltak a lap főszerkesztőjének, de ő sem tudott semmit az ügyről. Azonnal BöZö keresésébe fogtak, ami akkoriban nem volt könnyű vállalkozás, ugyanis még vezetékes telefon is elvétve akadt, nem úgy mint ma, amikor mindenkinek a zsebében ott lapul egy kis számítógép.
Félnapi keresés után sikerült előkeríteni a szenzációs cikk szerzőjét. BöZö azonnal bevallotta, hogy az anyag a saját agyszüleménye. Mentségére felhozta, hogy pozitív az írás kicsengése, hiszen a rendőrök gyors nyomozással fogták el a gyilkost… Amikor a főszerkesztő le akarta szúrni, azzal vágott vissza, hogy: „Főnök, te mondtad, hogy ha nem történik semmi, akkor találjunk ki valamit.” Ezután elmaradt a büntetés, de felhívták BöZö figyelmét arra, hogy ilyet többé ne csináljon.
