Mert akkor tudni fogják, hogy te komolyan veszed a gyümölcstermesztést, és vigyázol a birtokodra. Látni fogják, hogy te nemcsak tessék-lássék állsz a gazdálkodáshoz, hanem tudod, mit és mikor kell megtenned ahhoz, hogy jó termést kapj. Márpedig a tűz az egyik legjobb megoldás, főleg így, tél végén. Sőt, mára inkább a tavasz lett ennek az ideje.
Mióta átalakultak az évszakok, és a nagy fagyok ideje már nem a február, hanem inkább a március, a mezőgazdasági munkák sorrendje is egy kicsit átrendeződött. Ugyan kevésbé kemények, mint manapság, de tavaszi fagyok mindig is voltak. Nem csoda, hogy maradt ránk egynéhány módszer régről, amelyeknél a mai napig nincs jobb. Drasztikusnak tűnhetnek, igazi „legényeket” kívánnak a „gátra”, de ha elmulasztjuk ezeket, a hideg mindenünket elviheti.
Megijedni azért nem kell! Nem magát a gyümölcsöst kell felgyújtani, csak valami jól füstölő dolgot, például egy nedves bálát. Persze, ez is csak akkor ér igazán valamit, ha „szél fölé” tesszük, hogy a füst lehetőleg a gyümölcsös javát beterítse. Általában egy tűz nem elég. Úgy kell elhelyezni őket, hogy egy fa se maradjon ki. Legjobb 10 méterenként letenni egy füstölgő alkalmatosságot.
A bőséges termésért bizony meg kell dolgozni.
Ha azonban nincs lehetőségünk ennyi tüzet rakni, és még a szél is forog, akkor két megoldással élhetünk. Az egyik az, hogy valamilyen eszközre rátesszük a már javában füstölő bálát, és visszük körbe-körbe a sorok közt, így tulajdonképpen kiküszöbölhetjük a változó szélirány adta nehézségeket. Hogyan működik? A szén-dioxid és a víz keveréke paplanként takarja be a fákat. Fontos, hogy naplemente után mindenképp fogjunk hozzá a művelethez, de ne feledjük, hogy mínusz 10 fokos lehűlés esetén ez a módszer már alkalmatlan arra, hogy megvédje gyümölcsfáinkat.
Bódi Ábel
