Március 15. előtt Veszprémben hagyományosan megemlékeznek Petőfi Sándorról, aki – bár életében nem játszott központi szerepet a királynék városa – a forradalom előtti napokat bizonyítottan itt töltötte, és abban az épületben szállt meg, aminek a falán 1913 óta emléktábla is felhívja a figyelmet a neves vendég látogatására.
Az egykori Korona szálló – ma cukrászda és étterem – épülete előtt hétfő délután is számos veszprémi intézmény és civil szervezet, valamint lokálpatrióta érzelmű lakos gyűlt össze, hogy lerója tiszteletét a költő előtt.
Az önkormányzat, a megyei könyvtár, helyi honismereti egyesület, valamint irodalomtörténeti társaság által közösen szervezett ünnepség elején elhangzott a Nemzeti dal Rábai Zsanett előadásában, majd Csík Richárd önkormányzati képviselő mondott beszédet.
„A rohanó mindennapokban nincs idő belegondolni abba, milyen fontos életünkben, hogy legyenek olyan jelképek, olyan minták, amelyeket bátran és feltétel nélkül követhetünk. Pedig sokszor tudatunk legmélyén ezek segítenek, hogy jól és helyesen döntsünk kétes helyzetekben”.
„De a jelképek nem mindig csak a formákban, színekben öltenek testet. Van olyan, amikor egy hús-vér ember válik azzá az ő cselekedetei által” – folytatta Csík Richárd, aki megemlítette, hogy a veszprémiek szerencsések, hiszen több ilyen jelképpé vált nagy elődöt is tisztelhetnek, mint például Szent István és Gizella, vagy éppen Brusznyai Árpád.
Mellettük pedig vannak olyan jelképei is a magyaroknak, akik egy egész nemzetnek jelentenek igazodási pontot, jelentenek példaképet. Ilyen volt Petőfi is – hangzott el a beszédben – a '48-as szabadságharc hőse, a nép egyszerű gyermeke, akinek alig 20 év is elég volt ahhoz, hogy örökre beírja magát a történelmünkbe és, hogy minden magyar számára megkérdőjelezhetetlen ikonná váljon.
Az ünnepség további részében még elszavalták szintén Petőfitől a Föltámadott a tenger című verset, majd a jelenlévők megkoszorúzták a költő emléktábláját.
