Erről jut eszembe...
Kiss Balázs, a VEDAC atlétája 1996-ban Atlantában 81,24 méterre repítette a kalapácsot, és ezzel Veszprém első és mindeddig egyetlen olimpiai bajnoka lett. Mindössze 24 éves volt akkor, ami a dobóatlétáknál szinte „gyerekkor”, ezért sokan gondolták úgy, hogy még számos hasonló diadalt fog aratni. De nem így történt. Két évvel később a budapesti Európa-bajnokságon a doppingvétség miatti büntetése után visszatérő szombathelyi Gécsek Tibor mögött ezüstérmet nyert egy izgalmas versenyben, ám ezután már a legrangosabb bajnokságokon nem tudott felkapaszkodni a dobogóra, bár a Jóakarat Játékokon és a párizsi Grand-Prix-n elért 3. helyezés, valamint a jokohamai viadal megnyerése jó eredménynek számított.
Atlanta, 1996. július 28. Kiss Balázs kalapácsvetõ örül olimpiai gyõzelmének a verseny után a XXVI. nyári olimpián az Atlétikai Olimpiai Stadionban. A sportoló 81,24 méteres dobásával gyõzött. MTI Fotó: Földi Imre
De az időről időre komoly sérülésekkel küszködő Kiss Balázs nem elégedett meg ezzel, többre vágyott. Sokkal többre. Ezért megkérte a férfi kalapácsvetés világcsúcstartóját, az orosz Jurij Szjedihet, hogy edzőként segítse a munkáját. (Egyébként Szabó Ernő mesteredző volt Veszprémben Balázs nevelőedzője, Los Angeles-i egyetemi tanulmányai alatt pedig Dan Lange irányította a felkészülését.) Nos, az akkor Párizsban élő Szjedih igent mondott a felkérésre.
A nyilvánosságot gyakran kerülő Kiss Balázs nem verte nagydobra, hogy kitől kér tanácsot, és azt sem, hogy több napon át Veszprémben fognak dolgozni. Ezért igencsak nagy meglepetést keltett, amikor a magyar olimpiai bajnok társaságában felbukkant a stadionban a 86,74 méterrel 1986 óta mindmáig világcsúcstartó Szjedih. S hogy az 50 négyzetméterre eső rekorderek száma tovább nőjön, a két kalapácsvető edzését a pálya széléről figyelte Szjedih kislánya, Alexia és felesége, Natalja Liszovszkaja, aki női súlylökésben 22,63 méterrel 1988 óta tartja a férjéhez hasonlóan ugyancsak megdönthetetlennek tűnő világcsúcsot.
Ha valakit a hazájától távol anyanyelvén szólít meg egy újságíró, annak félig nyert ügye van. Így jártam én is a rendkívül közvetlen, barátságos két világsztárral. Mindketten nyíltak és barátságosak voltak, csak akkor komorodtak el, amikor szóba hoztam a doppingot. Örökre beégett az agyamba Szjedih egy mondata: „Soha nem fogok olyat mondani, amiből az következne, hogy a sport mocskos…” Hogy konkrétan mire gondolt, azt rábízom az olvasó fantáziájára. Én azonban akkor úgy láttam jónak, ha nem feszegetem tovább a témát…
Mellesleg a Szjedih család története igazolta a mondást, mely szerint az alma nem esik messze a fájától, ugyanis Jurij és Natalja lánya, Alexia francia színekben aranyérmet nyert kalapácsvetésben a 2010-es ifjúsági olimpiai játékokon.
