Szálinger megkeresésünkre elmondta, nem volt kérdés, jelentkezik-e a pályázatra, hiszen egyrészt rendkívül közel áll hozzá Petőfi, ezen kívül pedig izgalmas feladatnak gondolta, hogy egy elkezdett művet kell befejezni. Szálinger épp huszonhatévesen lett Petőfi rajongója, amikor egy munka kapcsán mélyen beleásta magát a soraiba.
Amikor a József Attila-díjas költő először olvasta a töredékdrámát, nem érezte, hogy rögtön be tudja fejezni, ugyanakkor azt sem, hogy nem. Tudta, ha Petőfinek lett volna lehetősége végigírni a drámát, akkor nem lenne tisztázatlan a szöveg. Szálinger Petőfi szövegéhez nem nyúlt hozzá, a saját részénél pedig nem törekedett arra, hogy kifejezetten Petőfis legyen, de azt érzi, olyan vígjátékot írt belőle, amilyet Petőfi nem csinált volna.
Szálinger kifejtette, Petőfiről kevesen tudják, hogy rendkívüli humorérzéke volt, de a tizenkilencedik századi költőről még számos dolog máshogyan él a köztudatban, mint ahogy az a valóságban volt.
Elmondása szerint kétféle Petőfi van. Az egyik – ami már nemzeti kultúránkba belevésődött – arról a forradalmárról szól, aki minden körülmények között hős volt.
Ez a kialakult kép olykor téves adatokra épül. Ahogy Szálinger fogalmaz, ha valakit mélyebben érdekel Petőfi valódi arca, jobb, ha beleássa magát.
A Pannon Várszínház tehát szombat este mutatja be a Karaffát, Vándorfi László rendezésében. A vígjáték címszerepében Koscsisák Andrást láthatjuk. Szálinger izgatottan várja a bemutatót, s elárulta, egyáltalán nem szólt bele a rendezésbe, hiszen neki a szöveggel volt dolga, de úgy látja, jó kezekbe került a történet.
Az előadásról bővebben itt olvashat.
