A 21. században egyre többször esik szó a meditációról a nyugati kultúrában is, és nem csak azért, mert a kapitalizmus szeret bekebelezni minden jól csengő dolgot aztán teljesen hamisan eladni, hanem mert kezdünk rájönni, hogy meditatív állapotba kerülni valóban hatékony ellenszere lehet annak a hatalmas mennyiségű stressznek, amit a saját életmódunk vált ki.
Egy helyben ülni, tudatosan kizárni mindenféle egyéb gondolatot és csak egy adott mantrára vagy dologra fókuszálni azonban a legtöbbeknek egyáltalán nem vagy csak óriási erőfeszítések nyomán megy, ami a legkevésbé sem hangzik stresszlevezető tevékenységnek. Ez érthető: az emberi elme természete, hogy kvázi úgy működik, mint egy számítógép, ami a háttérben egy folyamatosan zajló beszélgetést folytat, egy sztorikból, gondolatokból, frusztrációkról, sürgős késztetésekből és érzelmekből álló programot futtat. Meditatív állapotban lényegében ezt a programot kapcsoljuk ki: ahelyett, hogy a múlton töprengenénk és elítélnénk magunkat annak történései miatt vagy a jövőtől félnénk, az itt és mostban vagyunk.
Ezt viszont úgy is megtehetjük, ha nem klasszikusan meditálunk, hanem bármi olyan tevékenységet végzünk, amelyen keresztül gyakorolhatjuk a jelenben levést, az elme lecsendesítését, ami aztán hosszú távon sokat segít a szorongások oldásában.
Fotó: Bruno Cervera on Pexels
Séta
Sétálni végtelenül egyszerű tevékenység, ugyanakkor mivel több aktivitást igényel, mint az egy helyben ülés, remek alkalmat ad arra, hogy az egyébként ide-oda kattogó agyunk fókuszát átállítsuk máshova. Mondjuk arra, ahogy a lábunk a talajt érinti – nézzük meg, milyen érzést vált ki ez belőlünk. Vagy ha van kutyánk, ezentúl sétáltatás közben koncentráljunk rá – ahogy a farkát csóválja, ahogy ütemesen lép, ahogy a hidegben a leheletével kis füstfelhőket ereget.
Rajzolás
Amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben és az jó, bekapcsol a flow: ilyenkor semmi sem vonhatja el a figyelmünket. A rajzolásnál ez nagyjából extrán garantált, hiszen ott eleve az a cél, hogy valamit megfigyeljünk, valamire koncentráljunk, hogy az alkotás megszülethessen.
Házimunka
Bár elsőre elég kiábrándítónak hangzik, hogy pont egy kevesek által kedvelt feladat rángasson ki bennünket a folyamatos „agyalásból”, lehet ez is mindful tevékenység. Például a mosogatás: az edények súrolása, a tisztaság ellenőrzése koncentrációt igényel, a cselekvés azonban mégsem igényel annyi erőfeszítést, hogy közben észrevétlenül ne pihenjen az agyunk.
Fotó: Valeria Ushakova on Pexels
Új dolgok kipróbálása
Noha a meditációt általában azzal kötjük össze, hogy teljesen kikapcsolunk, valami új kipróbálása épp úgy lehet a meditáció része: ilyenkor ugyanis önmagában a kíváncsiságunk, az, hogy valami új felvillanyoz bennünket, képes más pályára állítani az agyunkat – ami a meditáció lényege is.
Kórusének
Egy csoportos tevékenység azért is jó, mert leveszi a fókuszt rólunk, még azzal a látszólagos önellentmondással is, hogy mi van, ha épp az a félelmünk tart sakkban, hogy mi magunk nem vagyunk elég jók. Például nem tudjuk a szöveget eléggé. Ilyenkor próbáljuk meg átterelni másra a gondolatokat: hogy milyen érzés egyébként ezzel a közösséggel együtt énekelni, érezni a sok hang egyesülését. Kiegyensúlyozott vagyok-e közben?
Agyagozás
A folyamatosan felbukkanó félelmek és az előítéletek lebontására tökéletes alkalmat nyújt az agyagozás is. Ahelyett, hogy arra figyelnénk, hogy repedezett a tál amit készítenénk vagy hogy nem fog tetszeni a megajándékozottnak vagy nem megy a korong forgatása, inkább koncentráljunk arra, milyen érzéseket keltenek a testünkben ezek az ítéletek, az agyag textúrája és hőmérséklete, és a cikázó gondolatok helyett máris a korong forgására fogunk figyelni.
