A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület és a könyvesbolt közös programsorozatában legutóbb a veszprémi folyóiratokkal ismerkedhettek meg a résztvevők, ezúttal pedig az UNESCO szellemi örökségtárába 2020-ban felvett néphagyomány, a Christkindl került reflektorfénybe – a misztériumjátékot a Lovassy német nemzetiségi tagozatos tanulói be is mutatták a helyszínen.
A Christkindl egy a Bakony-Balaton régió német nemzetiségű településein élő karácsonyi népszokás: a falvakban 8-15 év közötti lánygyerekek csoportja járt házról házra és adta elő a karácsony örömüzenetét többnyire német, helyenként magyar nyelven, sok énekkel, kevés prózai résszel. A hatvanas években a politikai környezet ellehetetlenítette a hagyományt (egyszerre volt német és keresztény gyökerű, és így az akkori rndsze számára duplán nemkívánatos), amit aztán a nyolcvanas években élesztettek újra a legtöbb helyen.
Az elveszett hagyományok felkutatása nem mindig egyszerű vállalkozás. Tótvázsonyban Schönwald Marika néni élesztette fel a népszokást 1977-ben, a településen neki köszönhető, hogy az eredeti formájában fennmaradt a Christkindl, amit az elmúlt negyven évben Heilig Zoltánné tanítónő fogott össze és szervezett meg. Másutt komolyabb kutatómunkára volt szükség.
Arnold Mária
Herenden Arnold Mária egy kazettás magnóval és néhány idősebb helyi asszonnyal vágott bele a feladatba a nyolcvanas évek elején, kézzel jegyezte le a szövegkönyvet és a kottát, a ruhákat régi családi fotók alapján készítették el, és végül 1983-ban – húsz év kihagyás után először – ismét útjára indulhatott a christkindlizők csoportja szenteste.
Holczinger Szandra már a modern kor eszközeivel felfegyverkezve kutatja szülőfaluja, Bakonyszücs népszokásait. Ő tizenkét évesen, egy iskolai feladat révén kezdett először a helyi német dialektusban énekelt dalokat gyűjteni, a feladat aztán a szívügyévé vált, ma pedig már Wagenhoffer Gergellyel egy a falucska nemzetiségi örökségét összegző köteten dolgoznak. Elmesélte, hogy a kottákat már egy számítógépes programmal jegyzi le: a számítógéphez kötött pianínón egy profi zongorista játszotta fel a dallamokat, az alkalmazás pedig ez alapján néhány perc alatt elkészíti a kottát. A teljes Christkindlspielt ugyanakkor nem sikerült rekonstruálnia: összegyűjtött ugyan töredékeket, de nem maradt fenn elég forrás a teljes misztériumjáték összeállításához.
De nemcsak a Christkindl felélesztése jelentett nagy kihívást, hanem a szervezése és megvalósítása is. Schindler Mariann elmesélte, hogyan töltötte szenteste napját, amikor a bándi Christkindl csapat tagja volt. Hajnali háromkor már a kultúrházban gyülekeztek a lányok, a bonyolult ruhát ugyanis nem lehetett előre elkészíteni, azt az öltöztetők három órányi munkával állították össze, varrták fel a díszítéseket, igazították a lányokhoz. A csapat reggel hatkor indult el, házról házra járt, és volt, hogy így is szaladniuk kellett, nehogy lemaradjanak az este tízkor kezdődő éjféli miséről.
Sajnos egyre nehezebb ilyen elszánt fiatalokat találni a hagyomány életben tartására. Heilig Zoltánné tótvázsonyi tanítónő elmondta, hogy míg az iskolában dolgozott, mindig sikerült a tanítványaiból összeállítani egy csapatot, mióta nyugdíjba vonult, elvesztette a kapcsolatát ezzel a korosztállyal. Az a tapasztalata, hogy gyakran nem is a gyerekek, hanem a szülők azok, akik ódzkodnak a feladattól.
Az oktatási intézményeknek kétségkívül fontos szerepük van a népszokás életben tartásában: a Lovassy nemzetiségi tagozatán például azok a fiatalok is találkozhatnak a Christkindllel, akiknek a lakhelyén nem él a hagyomány. Eich Mária, a Veszprémi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke tanárként ösztönözte az iskolában a hagyományápolást, noha a munka dandárját a diákok végezték: azok a fiatalok tanították meg társaiknak a saját változatukat, akik otthonról ismerték a misztériumjátékot.
Heilig Ferenc
A Christkindlspiel jövőjével kapcsolatban Heilig Ferenc, a megyei német önkormányzat vezetője felvetette: hajlik rá, hogy a sváb dialektus helyett az iskolában tanult német nyelvet használják a misztériumjátékban, mert az könnyebben illeszkedhet a mai fiatalok németségtudatához. Azt ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy minden falunak a saját hagyományait kell életben tartania, az ottani szöveget, dallamot, viseletet. Ezeket nem lehet kombinálni, nem lehet valami egységes dolgot létrehozni. Minden közösségnek a saját kezében van az öröksége és a jövője is.
