2023. január 31.
//
Marcella névnap

Eltűnt és örök utak Veszprémben

2022. november 9. 4:00
Amikor Veszprém több útszakaszát szinte egy időben újítják fel, hogy olyan állapotba kerüljenek, ami elvárható a legnagyobb forgalmat lebonyolító utaknál, elgondolkodtunk rajta, vajon mióta járnak a veszprémiek ugyanezeken az utakon? A válaszhoz szükséges időgépet az Arcanum adatbázisa biztosította számunkra, amelyen belépve viszont jóval több minden tárult elénk, mint csak Veszprém régi úthálózata. Figyelem, aki rákattint a cikkre, számoljon vele, hogy hosszú időre kiesik a munkából, olyan történelmi kulisszatitkokat ismerhet meg, nem csak Veszprémről.

Képzeljük el, hogy 1857-ben vagyunk és megérkezünk Veszprémbe. Lóháton, lovasszekéren, vagy egyszerűen gyalog, hiszen az autókat még nem találták fel, a Veszprémet érintő vasútvonalat pedig csak később, 1872-ben építették meg. Megérkezünk, például Várpalota felől, a 8-as főút elődjének számító földúton, de házak és üzletek helyett sokáig csak szántóföldek mellett haladunk a város irányába. Egészen a mai nagy körforgalomig, hiszen a 19. század derekán valahol itt volt Veszprém lakott határa.

De jöhetnénk Nemesvámos felől is, akkor egészen a mai Egyetem utcáig kellene megérkezni, hogy Veszprémben érezhessünk magunkat. Vagy Herend felől, akkor a mai Pápai úton hiába keresnénk a nagyobb gyárakat, a Házgyárira pedig rá sem tudnánk kanyarodni, mivel nem, pontosabban nem úgy létezett, ahogy ma ismerjük.

Abban, hogy mindezt ilyen biztosan tudjuk állítani, néhány történeti kutató hosszú és precíz munkája kellett, akik az Arcanum Adatbázis Kiadónál fogták a 19. századi kateszteri térképeket az Osztrák-Magyar Monarchia területéről és gondos munkával ráillesztették a legújabb műholdképekre. Ezzel pedig térben és időben tették lehetővé az időutazást az internetezők számára.

Az internetes alkalmazás bárki számára szabadon elérhető, ha felkeresi az Arcanum oldalát, ráadásul Magyarország, valamint Ausztria teljes területén barangolhat egy 19. századi madár szemszögéből, mi viszont most maradtunk Veszprémnél és itt nézünk szét érdekességeket keresve. (A 19. századi és napjaink térképe között a jobb felső sarokban lévő csúszkával tudnak váltani.)

A kateszteri térkép, amin Veszprém is szerepel 1857-es, ekkor körülbelül 15 ezer fő volt a város lélekszáma, elődeink pedig a mai belvárosban, illetve a Dózsaváros területén éltek főleg, illetve a Jeruzsálemhegyen látható még több lakóépület.

Ahogy már utaltunk rá, a ma is használt bekötőutak már akkor is léteztek, ráadásul a nyomvonal sem változott az évszázadok alatt. A József Attila utca például ugyanúgy kanyarodott le a Komakút felé, vele szemben a Szent Miklós-szegen pedig még jelöli a térkép az egykori kálváriát.

A Viaduktot még hiába keresnénk a képen, hiszen azt csak 1937-ben építették meg, éppen ezért jóval nagyobb jelentősége volt a mai Jókai utcának, akkoriban Hosszú utczának, ami egyfajta kereskedelmi központ is volt.

De, ha már kereskedelem, a Cserháton, a mai Hotel mögötti parkoló területén akkoriban még fénykorát élte a Vásártér, körülötte pedig híre, hamva nem volt a húszemeletesnek, vagy a Lordok-házának, helyettük családi házak jellemezték ezt a környéket is.

Ironikus, hiszen a mai belvárosról beszélünk, 1857-ben viszont Veszprém ezen a ponton ért véget. Ennek ellenére van olyan útvonal, ami akkoriban még nem számított belvárosi szakasznak, mégis kiemelt szerepe volt, ez pedig a mai napig sem változott. Ha megnézzük a kateszteri térképet, a Jutasi út útvonalán – aminek akkoriban még nem volt neve, később volt Felszabadulás útja is, amíg a rendszerváltás után megkapta mai, Jutasi elnevezését – akkoriban is közlekedtek. Ha még inkább ráközelítünk, egy apró kis érdekesség is feltűnhet: a mai Munkácsy utca területén még szántók voltak, helyette az azzal párhuzamos Őrház utcán zajlott a korabeli forgalom. Ma ezt az utcát leginkább csak azok használják, akik a környéken laknak. Az „őrház” elnevezés pedig arról árulkodik, hogy itt tartották nyilván Veszprém határát.

A Házgyári út elődjén is hiába indultunk volna el Herend irányába, ez az út beletorkollott Csererdőbe, egyszóval zsákutca volt.

Érdemes végigpásztázni a Séd folyását is. Akkoriban persze jóval nagyobb volt a vízhozama, nem véletlen, hogy számos malom működött a partján. Ezek helyét onnan is könnyű megállapítani, hogy a malmok mellett a térkép jelzi a Séd elterelését és a malomárkokat.

Az egykori malomépületek közül még ma is több fellelhető a városban, viszont van néhány olyan, ami a 21. századra a feledésbe merült. Ezek helyét legkönnyebben úgy lehet megtalálni, ha követjük a Sédet Kádárta felé, ott pedig számozottan jelennek meg az egykori ipari létesítmények, ma viszont már csak sűrű növényzet látható a helyükön.

Ha pedig elindultunk Kádárta felé, itt és érdemes körülnézni és megkeresni a mai 82-es út útvonalát. Sokáig persze nem érdemes a kutatásával foglalkozni, hiszen akkoriban ez sem létezett, akik Kádártára, onnan pedig Gyulafirátótra szerettek volna eljutni, a mai börtön előtt még ugyanazon az útvonalon haladtak, onnan viszont az egyetlen út Kádártán át haladt, a mai Vasút utca volt az összekötő a két település között, Gyulafirátóton pedig a Posta utcán folytatódott és csak a település közepén csatlakozott rá a mai Zirci útra.

A kateszteri térképek árulkodnak arról is, hogy ma ismert épületek közül melyikek álltak már a 19. században is, viszont, ha elhagyjuk a lakott részeket, van még néhány geológiai ínyencség, amire érdemes kitérni.

Az egyik ilyen egy Dudar melletti erdős részen látható, ahol az 1857-es rajz is jól mutatja, hogy hol húzódott az erdő sávja és honnan indultak a szántók. 170 év ide, vagy oda, ennek a vonala a mai napig ugyanaz, mint a 19. században.

Holott az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági művelés rengeteget változott ennyi idő alatt, valami mégis állandó.

További jó böngészést és szórakozást kívánunk!

Hajas Bálint

További cikkek

100 éve történt - hóhegyek a Temetőhegyen
100 éve történt - hóhegyek a Temetőhegyen
Rendszeres vendégírónk, Kovács Győző ezúttal a 100 évvel ezelőtti Veszprémbe vezeti el olvasóinkat. Abba az időbe, amikor Veszprém szó szerint behavazott. Sok helyen a tetőcserépig ért a hó, vonatok akadtak el, utcákat torlaszolt el, de egy korabeli újságcikk megemlékezik egy veszprémi kocsmáról is, ahová négy napig szorultak be a hó miatt a férfiak, szerencsére a pincébe vezető lejárat szabad maradt...
Köddé vált veszprémi templom
Köddé vált veszprémi templom
Számos középkori írásos emlék említ egy templomot a veszprémi Várban, aminek a tornya ma már nem emelkedik a magasba. Ez persze nem olyan meglepő annak tükrében, hogy az évszázadok alatt számos épületet bontottak le, vagy alakították át, viszont ennek a templomnak a maradványait még ma is keresik a régészek, pontos helye pedig máig találgatások tárgyát képezi. Pátkai Ádám Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum régésze a Veszprémi Szemlébe írt cikkében igyekezett a fellelhető dokumentumok és logikus következtetések alapján elhelyezni az egykori épületet.
Veszprém egykori tava, amit a városért áldoztak fel
Veszprém egykori tava, amit a városért áldoztak fel
Valójában nem is rendes tó, csak egy kis víztározó volt a Baloch-tó, amit az esővíz táplált a mai Vörösmarty tér helyén álló mélyedésben, de a 19. század végén egy tűzvész miatt eltűnt és ma már csak egykori térképekből és feljegyzésekből tudjuk, hogy valaha létezett. De hogyan győzhetett a tűz a víz ellen? Igazából éppen ellenkezőleg történt.
Bemutatták az idei utolsó Veszprémi Szemlét
Bemutatták az idei utolsó Veszprémi Szemlét
Bemutatták a Veszprémi Szemle várostörténeti folyóirat idei utolsó, összességében a 67. számát. Az írások között időkapszulákról, egy elveszett középkori templomról és a Vár felújításáról is vannak cikkek.
A Hősök kapuja a veszprémi vár középkori történetének kincsestára
A Hősök kapuja a veszprémi vár középkori történetének kincsestára
Elkészült a Laczkó Dezső Múzeum legújabb attrakciója, amelynek a veszprémi Vár bejáratánál lévő Hősök kapuja ad otthont. Az itt berendezett kiállítás a Vár történetét mutatja be kifejezetten az Árpád-korra, valamint a török időkre fókuszálva.