Ismeretlen katonaként temették el 1956-ban azt a fiatal, 22-23 éves férfit, akit azóta Ludmann Sándorként azonosítottak. A fiatal katona Ercsi irányából tartott Ajkára november 5-én, amikor Gyulafirátót mellett egy szovjet katona közvetlen közelről halántékon lőtte.
A katona halálát Katanics Sándor önkormányzati képviselő idézte fel a sírjánál tartott városrészi megemlékezésen. A képviselő emlékeztetett: a fiatal fiút egy másik sorstársával, a 22 éves Bogár Jánossal együtt temették el. Bogár Oroszlányban töltötte katonai szolgálatát, onnan tartott haza egy kiskatonákat szállító gépkocsival Böhönyére, amikor a szovjetek Gyulafirátótnál igazoltatás alá vonták a járművet. Bogár Jánost ekkor lőtték meg: előbb mellkason, majd a fején érte találat. Holttestét később exhumálták, és Böhönyén helyezték végső nyugalomra.
Katanics rámutatott: ezek a szörnyűségek még hatvanhat év távlatából is elborzasztanak minket. Ami 1956. október 23-án és a következő két hétben Magyarországon történt, az sokaknak adta meg a szabadság reményét, a megtorlók azonban az ezt követő fél évben Budapesten mintegy kétezer, vidéken körülbelül hatszáz ember életét oltotta ki. Haláluk és áldozatuk azonban nem volt hiábavaló, ez a kis nép megmutatta a világnak, hogy áldozatok árán is kiáll a szabadságáért. Katanics megjegyezte, a szomszédunkban egy másik nemzet most is a szabadságáért harcol. A képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy ország egy másik szuverén államra törjön, bombázza a városait és beleszóljon a döntéseibe. A politikus szerint amíg emberek vagyunk, ez ellen szót kell emelnünk.
A megemlékezésen Merva Péter plébániai kormányzó mondott imát a szabadságharc áldozataiért, majd az önkormányzat, a helyi intézmények és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat, virágaikat és mécseseiket Ludmann Sándor sírján.
