1952-ben a kommnunista rezsim a társadalmi osztályok és különbségek felszámolására hivatkozva lefoglalta, államosította az egyházi, nemesi és nagypolgári vagyonokat. Az úri családok kastélyai, kúriái mellett az apróbb használati tárgyak is az állam kezére – egészen pontosan a Bakonyi Múzeum raktárába – kerültek.
A tárgyak értéke és állapota meglehetősen szélsőséges állapotokat mutatott. A múzeum akkori vezetője, Vajkai Aurél etnográfus nagy gondot fordított a leltárba vett darabok megőrzésére, ugyanakkor azok sok esetben már eleve rossz állapotban kerültek hozzájuk, a hosszú ideig üresen álló, esetleg a világháborúban megsérült épületekben található bútorokat, festményeket, tárgyakat megviselték a körülmények. Közülük több egészen mostanáig a múzeumi raktárban várakozott, és csak ennek a rendhagyó tárlatnak köszönhetően került értő restaurátorok kezei közé.
Változatos az is, hogy mennyire sikerült egyben tartani egy-egy család lefoglalt vagyonát. Voltak házak, amelyekből csak egy-egy tárgyat vettek leltárba, máshonnan egész étkészletek, bútorgarnitúrák kerültek a múzeum kezelésébe. Ezek közül néhányat ugyan már láthatott a veszprémi közönség (és vannak olyan darabok is, amelyek időközben visszakerülhettek eredeti tulajdonosukhoz), az 1952-ben lefoglalt tárgyi állomány ilyen széles körű és célzott bemutatása most először történt meg.
A november végéig látogatható kiállításnak a szorult körülmények teremtettek alkalmat: mivel a Laczkó Dezső Múzeum kiállítóterei felújítás, illetve a ligetben zajló munkálatok miatt nem látogathatók, a múzeumnak a Művészetek Házával együttműködve sikerült berendezni a tárlatot. Közben persze a Művészetek Háza sincs egyszerű helyzetben, hiszen a vár rekonstrukciója miatt a Dubniczay-palota is csak korlátozott időben tartható nyitva.
