Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A VEN szív örökké dobog

2022. május 4. 14:04
Fiatalság bolondság, tartja a mondás, de szerintem időnként bolondnak lenni a világ egyik legjobb dolga. A VEN-en legalábbis újra és újra erre jövök rá, meg arra, hogy ezt a vidám felszabadultságot azokra az időkre is érdemes magunkkal vinni, amikor épp nem alkonyattól pirkad.

Bár idén kevés időt töltöttem az egyetemi napokon, amikor a gálán megérkezett a négy diákrektor jelölt egymás jelmezeibe bújva, felszabadultan és összeszokottan bolondozva, és aztán az aula teljes közönségét sikerült megtáncoltatniuk, rögvest eszembe jutott, miért is akkora buli a VEN. És miért vétek kihagyni akár külsősök vagyunk, akár egyetemisták. Nem csak azért, mert kétévente ilyenkor mindennél előbb belevethetjük magunkat a fesztiválszezonba az esti koncertek és a bulik révén, kieresztve a fáradt gőzt.

A VEN valódi lényege a bolondozás. Hogy nyugodtan merj magadból – jó értelemben – akár hülyét is csinálni, hogy ne fogd vissza magad és dobd a sutba az olyan gondolatokat, hogy más majd mit gondol rólad. Hogy időnként nyugodtan ér levenni a komolyság álarcát, amihez sokszor feleslegesen és túlságosan ragaszkodunk. Mert ha mersz így tenni, észre fogod venni, hogy ez a felszabadultság, a nyíltság összekapcsol másokkal.

Mert a VEN lényege – és tulajdonképpen minden fesztiválé, amiként az egyetemi napok is aposztrofálja magát – ez is: az összetartozás, az együtt élménye. Amikor külsősként vadidegenekkel is egymásra tudtok vigyorogni, és korosztálytól függetlenül közösen szórakozni. Egyetemistaként pedig, hogy megismered a társaidat, más szakok hallgatóit, barátokra lelsz és olyan élményekben van részed, amit majd tíz év múlva is nevetve fogsz emlegetni a barátokkal sörözve vagy a tejfakasztón. Mert ugyan az egyetemi éveknek kétségtelenül fontos része az a tudás, amit ott megszerez az ember, de létezik egy másik tudás is, amit nem lehet csak a tankönyvekből és a tanórákon megszerezni: az, hogy mennyire fontos a másokkal való kapcsolódás, hogy egy közösség részei is legyünk, és hogy – amint fent írtam – képesek legyünk magunkon nevetni és az életet olykor kevésbé komolyan venni.

Ez azt hiszem, sikerült – nekem legalábbis az a siker jele, amikor mindenki együtt énekli a 2015-ös VENStreetBoys csapat és a későbbi diákrektor, Csrepka Máté által hivatalos VEN Szózattá vált I want it that way-t, vagy a bulizó tömeg, ami a péntek estét jellemezte a felső kampuszon.

Ami némi hiányt azért okozott bennem, az a témák bemutatása volt. Bár alapvetően mind a négy csapat – a Ven Dizni, az UniVENzum, a VENcanto és a VENtasy – témája érdekes volt, egy kicsit kevésbé éreztem erősnek a bevonulásokat és a témákra épített programot. A jelmezek viccesek és fantáziadúsak voltak, de kicsit több mélységet is elbírtak volna még a programok, minden potenciált itt nem sikerült kiaknázni. Mentségükre szóljon a csapatoknak, hogy az előző évekhez képest nehezítettebb pályán játszottak egy világjárvány árnyékában, s a szórakoztatás még így is jóra sikerült, az üzenet pedig átjött.

Fotók: Egyed Melinda

Bertalan Melinda
további cikkek
Papírra vetették a veszprémi amatőr költők szárnypróbálgatásait kultúra Papírra vetették a veszprémi amatőr költők szárnypróbálgatásait Antológiát jelentetett meg a Veszprémi Művészetek Háza a Költőtoll Irodalmi Kör amatőr szerzőinek verseiből. ma 12:24 Grace és Gloria: A szeretet mentőöve a halál árnyékában kultúra Grace és Gloria: A szeretet mentőöve a halál árnyékában Tom Ziegler amerikai drámaíró műve különös érzékenységgel beszél az elmúlásról, a gondoskodás szerepéről és arról, hogyan képes két idegen ember egymás lelki támaszává válni a legnehezebb pillanatokban. Az előadás Grace, az idős parasztasszony és Gloria, a New Yorkból hazatérő, nagy karriert befutott önkéntes szociális munkás kapcsolatát mutatja be – két élet találkozását, amelyet a halál közelsége tesz még élesebbé és még emberibbé. Az előadás bemutatója december 13-án lesz a Veszprémi Petőfi Színházban, a darabot Máté P. Gábor rendezte. tegnap 22:35 Jazz, ami felemel, de a bánatban is velünk marad, mégis, kétszer nem szól ugyanúgy Life&Style Jazz, ami felemel, de a bánatban is velünk marad, mégis, kétszer nem szól ugyanúgy Azt gondoljuk, hogy ismerjük a jazzt? A zenészek közti titkos összekacsintásokat, a füstös klubokat, a dallamokba rejtett érzelmeket? Aligha! Borbély Mihály, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas jazz-zenész megtanított rá, hogy ez a műfaj valójában nem misztikum, hanem a legőszintébb emberi gesztusok zenévé formálása, ahol kétszer nem tudnak eljátszani ugyanúgy egy dalt sem, még a legnagyobb zenészek sem. tegnap 1:26

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.