Az éghajlatváltozás válogatás nélkül hatással van mindenre, nemcsak a mezőgazdaságra vagy éppen a megemelkedett tengerszint miatt veszélybe kerülő part menti városokra, hanem a rekreációs helyeinkre is. Az elmúlt években egyébként ilyen helyekké váltak a templomkertek is, a környéken például a zirci arborétum vagy a pannonhalmi bencés apátság kertje.
Fotó: Domján Attila
Ezek a helyek egyébként természeti közelségük miatt mindig is a lelki munka és a harmónia helyszínei voltak, amelyek az elveszett Paradicsomot juttatják eszünkbe. Mindemellett a monostorok kertjei a gyógyulás és a gyógyítás helyszínei is voltak. Amikor a 10. században Pannonhalmára jöttek a szerzetesek, még nem volt kórház hálózat, sem egészségügyi szolgálat, ők azonban magukkal hoztak egy kultúrát, aminek a gyógynövénytermesztés is a része – mondta el Hortobágyi Cirill előadásában.
A termelés és a felhasználás során szerzett tapasztalatokat a szerzetesek szakkönyvekben írták le, amelyeket aztán generációról generációra adtak tovább és egészítettek ki, ők maguk pedig komoly szaktudásra tettek szert nem csak ezen a téren: akadt köztük sebész és gyógyszerész is.
Fotók: Pannonhalmi Főapátság
Az egyik ilyen könyv Wlahfid Strabo A kertek kultúrája című műve, melyben 26-féle gyógynövény hatásait írja le. Érdekesség, hogy egy későbbi, 1700-as évekből származó feljegyzés arról számol be, hogy az apát orvosi kertjéből győri katonák ásták ki a növényeket, amelyeket aztán a bécsi piacon jó pénzért adták el – magyarán olyan professzionális körülmények között termelték akkor már a gyógynövényeket, hogy „kereskedésre érdemes” mennyiség jött össze belőle.
A szerzetesek gyógyításának a sajátossága egyébként a hozzájuk kapcsolódó kultusz: a gyógynövényeket egy erre szolgáló napon, a gyógynövényáldó ünnep idején megáldották. Ez az ünnep ma is él: Hortobágyi Cirill elmondása szerint kezdetben kihívást jelentett számukra, hogy mit kezdjenek a történelmi hagyatékkal. Végül elindítottak egy nagyon komoly tudománytörténeti feldolgozást, illetve maguk is belevágtak olyan termékek készítésébe, amelyek a gyógyászatban elismerten használhatók. Így kezdtek el az 1700-as évekbeli tudásra alapozva gyógyteákat készíteni és árulni, amelyek ma is hatásosnak bizonyulnak, létrehoztak egy gyógynövény műhelyt az apátság kertjében, a régi receptek alapján teákat, szappanokat, szőlőmagból készült termékeket gyártanak.
Emellett augusztus 15-én gyógynövény áldó napot is tartanak, valamint a rekreáció jegyében rendszeresek a levendula napok is, a legújabb fejlesztés pedig egy illatmúzeum létrejötte a kiemelt jelentőséggel bíró gyógynövényekre alapozva.
Azt szokták mondani, a szerzetesek olyanok, mint a kis poszméhek, rovarok, amelyek a nagy rendszerbe illeszkedve felelnek a beporzásért – s ahogy ők hatással vannak a rendszerre, a rendszer megborulása is visszahathat rájuk, ez esetben erre a fontos gyógyászati munkára. Már csak ezért is érdemes lenne odafigyelni a környezetünkre.
