A BBC Future cikkében Isabelle Gerretsen ezt a kérdést járta körbe. Emlékeztetett: a múltban már tanúi lehettünk annak, ahogy hétköznapi ételek luxuscikké váltak, ahogy az ellenkezőjének is: hogy luxuscikkek mindenki számára elérhetők lettek.
A homárt egykor visszataszítónak tartották, amiből csak az evet, akinek nem volt más választása (David Todd McCarty on Unsplash)
A legismertebb a homár története. A homár a 18. században a szegények étele volt, nagy számban fértek hozzá a tenger közelében élők, akiknek nem tellett “rendes” halra, de az Egyesült Államokban a börtönökben élőknek is rendszeresen szolgáltak fel a “visszataszító” élőlényből készült ételeket. Az amerikai vasúthálózat kiépülésével a vasúttársaságok azonban fantáziát láttak az ízeltlábúban: olcsón beszerezhető volt, a vonatok gazdag utasai pedig mit sem tudtak róla, így különlegességként tudták eladni nekik az étkezőkocsiban. A vagyonos utasok aztán annyira rákaptak, hogy a városok éttermeiben is felkerült az étlapra, a kereslet növekedése és a célközönség fizetési hajlandósága pedig az egekbe lökte a tengeri jószág értékét.
Ennek az ellenkezője történt a cukorral és a lazaccal. Ezek azelőtt nehezen beszerezhető termékek voltak, amit csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak. Idővel azonban, ahogy nagyüzemi szinten kezdték “előállítani” őket, megfizethetővé váltak az átlagember számára is.
A klímaváltozás kinyírja a kávét (Nathan Dumlao on Unsplash)
Szintén a luxustermékek közé tartozott egykor a kávé, a csokoládé és számos fűszernövény is, amik pár évtizeden belül visszanyerhetik különleges státuszukat: a klímaváltozás – magasabb hőmérséklet és kiszámíthatatlan csapadék – ugyanis éppen a termőterületüket sújtja a leginkább, ha pedig kisebb mennyiségben kerülnek piacra, akkor vastagabban fog majd a ceruza az árcédulán. Szintén a klímaváltozás – illetve az emiatt kialakult ciklon – miatt pusztult el 2017-ben a madagaszkári vaníliaültetvények egy jelentős része, ami miatt a vanília átmenetileg az ezüstnél is drágábbá vált; a jövőben pedig fel kell készülnünk hasonló sorscsapásokra.
(Eiliv-Sonas Aceron on Unsplash)
De nemcsak a természeti körülmények miatt válhat luxustermékké egy étel, hanem az emberek ízlésének, életmódjának átalakulása is ide vezethet. A legjobb példa erre az, ami a húsra várhat a jelenlegi trendek alapján. A hús ma még emberek milliárdjai számára a napi étkezés egyik alapvető eleme, a társadalom azonban egyre inkább elfordul tőle, részben az állatvédelem erősödése miatt, részben pedig azért, mert a hús előállítása óriási terhet ró a környezetre, így a klímaváltozás által jobban sújtott generációk számára olyan nemkívánatos fogyasztási cikké válhat, mint a dohány. Közeledik az idő, amikor egy hamburgert bedobni a haverokkal már cikinek számít majd. Ha pedig kevesebb hús fogy, akkor az előállítás volumene is csökken, amiből pedig kevesebb kerül piacra, az szükségszerűen többet kóstál. Persze ez a folyamat nem egyik napról a másikra megy végbe – szóval egyelőre nem érdemes hűtőházat építeni a kert végében és évekre elegendő csirkefarhát-készletet felhalmozni.
