– Nekünk, veszprémieknek nagyon fontosak nemzeti hagyományaink, történelmi múltunk, az elődeink által ránk hagyományozott szellemi, kulturális, néprajzi értékeink. A Tájházszövetség és a Laczkó Dezső Múzeum társrendezésében létrejött Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozó kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet néprajzi, népművészeti kincseink gazdagságára – fogalmazott Brányi Mária alpolgármester a találkozón.
Mint mondta, már a rendezvény helyszíne is különleges a maga nevében: a múzeum szomszédságában található az 1935-ben épült Bakonyi Ház, Magyarország első szabadtéri néprajzi múzeumának egyike. A ház 2019-ben az év tájháza lett, melynek megpróbáltatásoktól sem mentes története jól példázza, mennyire fontos számunkra a néprajz, a népművészeti hagyományok őrzése, elődeink életének bemutatása, mindennapi használati tárgyaiknak megismertetése.
A boltíves tornácos ház Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét idézi, s a magyar skanzen gondolat egyik csodálatos példája, de számos nagy érdeklődésre számot tartó tájházra bukkanhatunk a város határain kívül is. Ezekre a tájházakra, a népi hagyományok, a népi művészet bemutatására pedig Veszprém 2023-ban is nagy hangsúlyt kíván fektetni – ehhez, s a város történelmi, kulturális arculatának alakításához is jó alapot nyújthat a találkozó.
Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója szerint kettős öröm, hogy az intézmény adhat helyet a találkozónak. „Fontos, hogy elindulhasson egy eszmecsere a kollégák között a felmerülő problémák megvitatására, azok megoldására. Másrészt lehetőség nyílik arra is, hogy az állományvédelem terén tanácsot adjanak egymásnak a szakemberek.”
Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke utóbbi kapcsán elmondta, bár az elmúlt években folyamatosan dolgoztak az állományvédelmen, van még mit pótolni. „A 90-es éveket leginkább a kevés energia jellemezte, azóta azonban igyekszünk ezen változtatni. Magyarországon ma több mint 500 tájház található, melyek a lokális és a nemzeti identitás fontos tényezői. Nem rezervátumokat akarunk létrehozni, az épületek megőrzése, a bennük lezajló programok, a múzeumpedagógiai foglalkozások, a restaurátorok munkája azt a célt szolgálja, hogy a települések lakói megismerhessék múltjukat, gyökereiket, újra megélhessék örökségüket és továbbadhassák azt a jövő nemzedékeinek. Többek között ezért is nagyon fontos az állomány védelme: ha a tárgyak jól érzik magukat, az odalátogatók is jól fogják érezni magukat” – hangsúlyozta.
A szakemberek előtt álló kihívások egyike a fenntarthatóság is, noha ebben tulajdonképpen nem kell messze menni: maga a paraszti kultúra a zöld gondolkodásról szólt, hiszen egy parasztházban például nem létezett a szemét. Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra, hogy a restaurálásnál minél környezetkímélőbb módszereket alkalmazzunk, s a háztartásokban bevált zöldítési praktikákat is nyugodtan bevihetjük a múzeumba.
A találkozón emellett szó volt a Bakonyi Ház történetéről és az ottani műtárgyvédelemről, a múzeumpedagógia hasznosításáról, valamint a régió tájházainak együttműködési lehetőségeiről is.
