„Lewis Hamilton egy legenda. Ha mond valamit, annak súlya van és érdemes rá odafigyelni.” – Ez a közhelyes megállapítás Mesterházy Attilától származik, aki így konstatálta elégedetten, hogy a Forma-1 regnáló világbajnoka a magyar futam előtt élesen kritizálta az LMBTQ közösség szemszögéből a hazai gyermekvédelmi törvényt.
Ez a megállapítás még meg is állná a helyét, csupán egy apró kiegészítésre lenne szükség a hitelességéhez: Lewis Hamilton egy legenda. Ha mond valamit – az autósporttal kapcsolatban – annak súlya van és érdemes rá odafigyelni.
Hamilton térdel a BLM jegyében a tavalyi Toszkán Nagydíj nyitóünnepségén (fotó: forbes.com)
Hiszen Hamilton, vagy éppen Sebastian Vettel csupán olyan átlagos hírfogyasztók, mint akárki más. Mindketten többszörös világbajnokok az F-1-ben és mindketten ugyanannyira fogalmatlanok a magyar politikában, mint akármelyik másik pilóta.
Akkor miért is kéne hiteles véleményként akceptálni azt, amit mondanak, pláne a magyar belpolitikai helyzetről?
Persze teljesen más lenne a helyzet, ha a Hungaroring jelenlegi helyzetét bírálnák. Ha élesen kritizálnák a Magyar Nagydíj kilátásait, a futam megszervezését, a sportpolitikánk technikai sportokra vonatkozó részét. (Jelenleg a Forma-1-ben a Magyar Nagydíj a második leghosszabb ideje, megszakítás nélkül a versenynaptárban szereplő futam és várhatóan még hosszú évekig így is marad a legújabb megállapodás alapján.)
Vettel egyedi ruházata az idei Magyar Nagydíjon (fotó: Fotó: FLORION GOGA/AFP)
Ugyanilyen távol áll a hitelességtől George Clooney kijelentése is, aki a magyar diktatúra és elnyomás miatt aggódik Beverly Hills-i lakásában, csak mert egy kapszulás kávé elfogyasztása közben ezeket a szavakat hallotta a CNN aktuális műsorában Magyarországról.
Mégis, aki a legmagasabb szinten űzi a számára idegen országok és idegen kultúrák iránti aggódását, vagy bírálatát, az a U2 frontembere Bono. Ő képes egy koncerten belül könnyesre aggódni magát Közép-Afrikáért és vicsorogva ostorozni az európai nemzeti kormányokat, köztük Magyarországért is. (Zárójelben itt is meg kell jegyezni, hogy Bono utoljára 1993-ban koncertezett Magyarországon. 2010-ben úgy volt, hogy ismét ellátogatnak a Puskásba, de akkor még túl kicsi volt a létesítmény egy új U2 koncerthez. Most már nem az.)
Bono előszeretettel fogalmaz meg politikai üzeneteket koncertjein a színpadról (fotó: pixabay.com)
Chuck Norris viszont pár éve járt hazánkban, erről több híradás is beszámolt, többek közt, amikor a magyar miniszterelnökkel találkozott és együtt nézték meg a TEK gyakorlatát. Ne legyünk álszentek, valószínűleg a texasi kopó sem ismeri behatóan a kormány politikáját, az ő republikánus szemében Trump egyik meghatározó európai szövetségesével találkozott, semmi több.
Mi a közös ezekben az emberekben? Az, hogy mindegyiket lehet szeretni azért, amit véghezvitt, akár a sportban, akár a filmvásznon, akár a zenében. És mindegyik véleményét nyugodt szívvel figyelmen kívül lehet hagyni kompetencia hiányában, amikor egy olyan témában szólal fel, amihez az égvilágon semmi, de semmi köze nincsen.
És ha már közhellyel kezdtünk, zárjuk egy másikkal: a suszter maradjon a kaptafájánál.
