5000 éve jelentek meg az első kultúrák a Földön, kezdetben Mezopotámiában a sumeroknál. Aztán létrejött Egyiptom, Kína, India és a maja társadalom is. Ezután eljött az ókor ideje a görögökkel és rómaiakkal, majd számos birodalmi és társadalmi változáson átesve beköszöntött a középkor, amiből megszületett az újkori nyugati társadalmunk.
Ugyanennyi idő alatt az emberiség eljutott oda, hogy földbe vájt kunyhók helyett már felhőkarcolókat épít, miközben a távcsövekben farkasszemet néz távoli galaxisokkal.
Mi vezetett ide? A egészséges kétkedés, hogy amit látunk a természetben, az lehet, hogy csak egy apró szelete az egésznek. Voltak evidenciák, mint hogy az ember értelmének köszönhetően felülemelkedik az állatokon, a körülöttünk lévő világ pedig azért van, hogy megismerjük a titkait. Ezt a kétkedést pedig emberi mivoltunkkal együtt kaptuk, ami csak Isten tudja, hogy honnan származik.
5000 év elteltével azonban megváltozott valami. Elkezdtünk kételkedni önmagunkban is, az evidenciákban. Pontosabban olyan alapvető tulajdonságokban, mint hogy, ha fiúnak születünk, akkor férfiak leszünk, ha lánynak, akkor pedig nők a két különböző nem minden sajátosságával.
A mostani kétkedésben testet öltött genderlobbit nagyon nem kell bemutatni, a szivárványos zászlót – ami kezdetben a szexuális kisebbségek közösségeinek szimbóluma volt – mára bekebelezte az a társadalmi irányvonal, aminek lényege, hogy az ember saját döntése lehet, hogy megválaszthassa, milyen neműként kívánja leélni azt a 70-80 évet, amit kapott a földi élete során.
Az emberiség elkezdte a természeti törvényeket felülbírálni. Azokat a folyamatokat, amelyek kiemeltek minket a többi faj közül, hogy aztán uraljuk a bolygót és elképesztő tetteket hajtsunk végre, Földön és világűrben egyaránt.
Addig még nem is lenne akkora gond, amíg ezek a folyamatok szektaszerűen, kisebb közösségben léteznének, ez is az emberi tudat szabadságát jelentené, még akkor is, ha amúgy szembe megy a józan ésszel. Viszont, amikor intézményes jelleggel a legfelső döntéshozatali szervekben tematizálják ugyanezt a kérdést, már joggal kerekedik ki a szeme az embernek.
Pár napja az Európai Parlamentben elfogadták a Matic-jelentést. A Predrag Fred Matić, horvát baloldali politikus által beterjesztett dokumentum elsősorban a szexuális szabadság irányelveit határozza meg, mellette kitér a nők önrendelkezési jogára (értsd: abortusz), valamint a lehető legliberálisabban közelíti meg a szexuális orientáció kérdését.
Amíg a szexuális kisebbségek jogai, valamint az abortuszkérdés olyan területek, amelyekről lehet és kell is beszélni, vitatkozni értelmes keretek közt, addig ez a jelentés olyan tételeket is tartalmaz, mint, hogy a transznemű férfiaknak is joga van a szüléshez.
Mintha egy autókereskedő azt mondaná egy Suzuki mellett állva: ezzel az autóval, ha fel akarsz repülni a világűrbe, senki nem fog meggátolni.
Csak amíg a józan eszű ember egy ilyen kijelentés után elküldi az autókereskedőt melegebb éghajlatra, addig a Matic-jelentéshez és a hozzá hasonló kampányokhoz tömegek tapsolnak. Mintha időszámítás után 2021 év kellett volna ahhoz, hogy megvilágosodjunk, attól, hogy fiú csecsemőként születtünk, még mi is teherbe eshetünk.
Az inga kilengett egy szélsőérték felé, oda, ahol az alapvető emberi természet kérdőjeleződik meg teljesen ésszerűtlen és természetellenes folyamatok révén. A társadalom pedig pontosan úgy viselkedik, mint az inga, ha egyszer elmozdult, sohasem a középértékre fog visszatérni, hanem egy másik szélsőérték felé, ami csak reméljük, hogy kevésbé lesz agresszív és erőszakos, mint a mostani liberális diktatúra.
Nyitókép: Részlet a Junior c. filmből, ahol fikciós jelleggel Dr. Alex Hesse szerepében Arnold Schwarzenegger férfiként hord ki egy magzatot.
