Előre bocsájtom, hogy nem gondolom azt, hogy ilyen áron kell tanulnunk a szépet... Ugyanakkor pozitívumokat is kereshetünk, ha már ez a helyzet. Senki nem tudhatja, hogyan keveredik majd ki ebből a helyzetből, de minden olyan dolog, ami arra szolgál, hogy a víruson egy picit is túllássunk, és egy kicsit a jövőbe tekintsünk, az csakis jót tehet az egyébként is felfokozott érzelmi állapotban lévő lelkünknek.
Hogy mire gondolok?
Azokra a tevékenységekre, amelyekre a vírushelyzet miatt találtunk rá, ugyanakkor szívesen megtartanánk később is. A hétvégi túra közben, ahogy a rengeteg felszabadult embert láttam felfelé igyekezni a hegycsúcsra, az jutott az eszembe, hogy vajon itt maradnak-e.
Vajon megtartják-e az életükben – jelen esetben – a túrát, vagy csupán a kijárási tilalom és korlátozás az, ami a szabadba „vezette” őket.
Vajon adódnak-e olyan pozitív dolgok, amelyeket ez a helyzet „hozott” nekünk. Vajon az életünk részei maradnak-e az olyan megfigyelések, amelyek a természetre irányulnak? Vajon maradnak-e a nagy kihívások, amelyek az interneten terjednek, gondolok itt az egészséges táplálkozásra… Vajon az otthon kialakított szobaedzések később – helyszínt váltva ugyan – megmaradnak-e?
házipatika.hu
De, hogy ne csak a tevékenységekre gondoljunk, vajon ha ennek vége, megint megszokjuk a jót? Vagy – ahogy én látom, a vírushelyzetben – ugyanúgy értékelni fogjuk az apró dolgokat, vagy inkább az aprónak tűnő, de szép dolgokat. Egy „köszönömöt”, egy kedves mosolyt, egy apró figyelmes gesztust, egy segítő kezet, egy dicsérő szót. Vajon később, ha ennek vége, akkor is örülünk majd a madárcsicsergésnek...
