2021. április 16.
//
Csongor névnap

Kell-e kötelező ovi?

2021. március 5. 12:49
Bosszús vagyok, no, nem mint szakember, inkább mint naponta négy gyermeket iskolába és óvodába hordó szülő vagyok felháborodva, és véleményem is eszerint fogalmazom meg. Adamecz Zoltán vendégírása.

Ötvenhat ellenzéki országgyűlési képviselő az Alaptörvény alapján indítványozta a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításának, alaptörvény ellenességének a megállapítását és visszamenőlegesen, a hatályba lépés napjára történő megsemmisítését.

Az indítványozók úgy vélik, a nemzeti köznevelési törvény (a továbbiakban: Nkt.) módosításával (Módtv.) bevezetett új rendelkezések célja, hogy az állam elsődleges szerepet kapjon a gyermek nevelése szempontjából kiemelkedően fontos kérdésekben, amely sérti a szülői jogokat, valamint a gyermek megfelelő fejlődéshez való jogát is.

Az indítvány szerint nem vitatható ugyanis, hogy a gyermek megfelelő fejlődésének biztosítása körében az államot terhelik kötelezettségek, azonban a felelősség elsődlegesen a szülőé. Ez következik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából, valamint a Gyermekjogi Egyezményből. A szülők és az állam közötti feladatmegosztást a Gyermekjogi Egyezmény 18. cikke egyértelműsíti.

Az indítványozók meglátása szerint elképzelhető, hogy egyes hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családok esetén az intézményes fejlesztés szélesebb lehetőséget biztosíthat a gyermek viselkedésének fejlesztésére és szocializációjára, mint a szülői otthon, azonban semmiképp sem igazolt az, hogy a nem hátrányos helyzetű családok gyermekei esetén is erre a következtetésre lehet jutni.

A szabályozás tehát fordított logikát képvisel, hiszen a szülő alaptörvényi jogaiból kiindulva nem azt kellene igazolnia, hogy ő alkalmas a gyermeke megfelelő nevelésére, hanem azon esetekben lenne indokolt és indokolható a szülői jogok korlátozása, ahol ténylegesen igazolt, hogy a szülő a gyermek jogaival és érdekeivel ellentétes módon eljárva nem tudja biztosítani részére a megfelelő nevelést és társadalmi beilleszkedést.

Jelzem, hogy az indítványozók arra nem térnek ki, hogy az ő általuk ideálisnak tartott rendszerben kitől fog majd jelzés érkezni arra, hogy az adott gyermek óvodai ellátása és szocializációja indokolt. A háziorvos, aki az egy-két kötelező oltás során találkozik a gyerekkel vagy az évi 15 perces kontaktot tartó védőnő fog majd jelezni, vagy esetleg a szomszédok? Mindemellett azt is látnunk kell, hogy az indítványozók gyakorlatilag a négyéves kortól előírt napi 3 órás kötelező óvodai idő eltörléséért szálltak harcba, mikor azt véleményem szerint kimondhatjuk, hogy a legintelligensebb szülők sem képesek pótolni a gyermeki közeget, a kortárs kapcsolatokat, és az ebből származó szocializációs fejlődést. Azonban ez a napi 3 óra (9-12 közt) nem veszi el a szülőtől az általa fontosnak tartott fejlesztések lehetőségét.  Az indítványozók célja mindezek ellenére a köznevelési törvényt módosító törvény egészének Alaptörvény XVI. cikkébe ütközésének a kimondása volt.

Ennek alapján az Alkotmánybíróság a napokban a II/1437/2019. számú döntését hozta meg. A határozat több köznevelési jellegű kérdéssel is foglalkozik, melyből az óvoda kérdésében hozott alaptörvényelleneséget kimondó részt emeltem ki.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 8. § (2) bekezdésének „annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti” fordulata alaptörvény-ellenes, ezért azt 2021. június 30-i hatállyal megsemmisíti.

Alapvetően egyetértek az ellenzéki képviselőkkel. Meg a világbéke gondolatával is. Nagyszerűnek tartom az emberek alkotmányos jogainak a védelmét is, de sajnos az elért „eredménnyel” visszakerülő társadalmi problémára sehol nem találok ellenzéki megoldási javaslatot. Jó lenne látni, az indítványozók milyen megoldást tudnának adni az ennek kapcsán felmerülő gondokra. Jó lenne, ha ez nem csak egy újabb gödörásás lenne, hanem végre láthatnánk egy mindenki számára megoldást jelentő törvényjavaslatot.

Ezzel együtt egy olyan eszközt is kivesznek a társadalom kezéből, mint a családi pótlék nyújtásának a kötelező óvodai részvételhez kötése, mely ily módon a jövőben szintén eltörlendő szabályozássá válik.

Szép és hasznos elveket fogalmaznak meg, amelyek az elvek szintjén támogathatóak, de megvalósítani sajnos nem lehet, és azért most egész társadalmunkat éri kár. Ők maguk is beismerik, hogy vannak társadalmi rétegek, ahol jobb, ha a gyermek óvodába jár ahelyett, hogy otthon tengődne. Mégis az elveik mentén feláldozzák ezeknek a gyermekeknek a jövőjét és terhelik velük az oktatási rendszert, pedagógusokat, az összes többi gyermeket, és a szülőt is.

Aki életében járt már bölcsödében, óvodában, részt vett a védőnői hálózatban, vagy gyámhivatali eljárásban, tudja, hogy miképp is működik valójában a rendszer. Nem képes arra - sosem volt, és nem is lesz - hogy egyes szülőkre rábizonyítsa, hogy a gyermekeiknek jobb helye van az óvodában, mint otthon.

Kormányunk ezért bölcs döntéssel ezt megfordította (amit most sérelmez az ellenzék) és a szülőkre hárította a bizonyítás kötelezettségét. Azaz, aki nem akarja 4 évesnél idősebb gyermekét az óvodába vinni, az ezt kérje. Így elérhettük, hogy nincs cigányozás, perek tömkelege, védőnők megfélemlítése, stb. Ugyanis, akik a terepen jártak, jól ismerik ezeket a viszonyokat. Amelyik szülő nem akarta négyévesen óvodába vinni gyermekét, az általában el is érte a célját, mert volt olyan értelmi szinten.

És ez a lényeg. Ha már ebben a demokráciában nem lehet az emberek közt különbséget tenni, akkor bízzunk abban, hogy azok képesek ezt elintézni, akik képesek egyébként a gyermeket is az óvodán kívül nevelni. Én ezt épp így látom.

Sajnálom, hogy pár értelmes szülő kényelméért feláldozzuk a sokezer, egyébként az óvodai ellátásra szoruló gyermek sorsát. Persze ezeknek a kényelmes szülőknek lesz a legnagyobb pofon, hogy a tömeg szocializáció nélkül nevelt gyermekük belekerül az általánosan sem szocializált gyermekek közé. Persze, hacsak képviselőként nem engedhetik majd meg a magániskolákat, ahová ugye ezek a szocializációból, és óvodából kimaradt gyermekek soha nem kerülhetnek. Így könnyű a szép elvárásokat hirdetni, de nem vagyok biztos abban, hogy ez az a fajta képviselet amire felesküdtek.  Ugyanis nekünk egyszerű polgároknak kell együtt élnünk majd ezekkel az óvodából kimaradt gyermekekkel. Ugyanis az ellenzéki képviselők által is képviselt tömeg bizony becsületesen hordja nap mint nap óvodába a gyermekét. Sokan még bölcsödébe is. Ők azok, akiknek majd el kell viselniük a nagycsoportba bekerülő szocializálatlan, az utca törvényein addig nevelkedett gyermekeket.

Nem szerettem volna ennek politikai felhangot adni, de ebben feltűnő a Jobbik identitásvesztése. Hisz ez a kérdés nem kapcsolódik az Orbán ellenes összefogáshoz, még akkor sem, ha pár szavazatot gyűjtenek abban a rétegben, amely épp a Jobbik nagy ellensége, és most minden kötelezettség nélkül megkapják a családi pótlékot. Hisz az indítványozók közt megtalálhatók a jobbikos képviselők is, akik pártjuk felívelésének időszakában még azzal szereztek szavazatokat, hogy szélsőséges módon, szüleiktől elvéve, bentlakásos óvodákba akarták rakni ezeket a gyerekeket. Mára pedig kifordulva önmagukból elvárják, hogy a védőnő, háziorvos, tanúként lépjen egy akár évekig tartó bírósági procedúrába, míg valakire rábizonyítják, hogy a gyermekének jobb, ha az óvodában van, mint otthon. Persze, mire ezeknek az eljárásoknak vége lesz, addigra már a szegregálatlan iskolákban „boldogítják” a többi gyermeket. Ezzel önmagukat is megbélyegezve egy életre...

Adamecz Zoltán

További cikkek

Gyuri bácsi, a város krónikása
Gyuri bácsi, a város krónikása
A pult melletti asztalnál szokott ülni a sarokban fél hattól hatig esténként a Fenyőben. Két kisfröccs, lassú, mély kortyokban. Mellé szoktunk telepedni Janóval, és hagytuk beszélni. Egyedül élt a hosszú szalagházban a lakótelepen, épp a kocsma fölött, és kivirult, ha volt társasága, akik meghallgatták. Témája volt bőven; ismerte a város minden szegletét, minden házát, lakóját, minden történetét. Meg is írta őket. Gyuri bácsi volt a város legtermékenyebb helytörténésze. Molnár Sándor írása.
Direkt megy lassan a tanulóvezető
Direkt megy lassan a tanulóvezető
Kovács Örs vendégírónk érintettként megfogalmazta gondolatait a vezetésoktatásról.
Piac – kettős szerepben
Piac – kettős szerepben
Érted haragszom, nem ellened. Ez a József Attila-idézet motoszkált a fejemben, amikor a veszprémi piac kapcsán készültem gondolataimat papírra (képernyőre) vetni. Hogy kit, vagy kiket is takar az érted? Ez esetben azokat, akik itt vásárolnak és azokat is, akik az árut, a zöldséget, a gyümölcsöt és a többit termesztették, készítették. Ők többet érdemelnének. Barta Éva írása.
Veszprém csakrája
Veszprém csakrája
Legenda a mosdatott kőszikláról Kilián László tollából.
Egy apuka kezdeményezésére újulhat meg az Egry úti óvoda kerítése
Egy apuka kezdeményezésére újulhat meg az Egry úti óvoda kerítése
A lakossági kezdeményezés közösségi összefogássá nőtte ki magát.