Lassan egy éve már a szokásosnál még több időt töltünk online, ezalatt számos olyan csemege vált elérhetővé, melyeknek elérése eddig elképzelhetetlennek tűnt. A világ sok tekintetben – még ha csak átmeneti időre is - az internetre költözött.
Színházi előadásokat nézhetünk a nappaliból, a négyfal között hallgathatunk szuperkoncerteket, és az otthon melegéből tanulhatunk új dolgokat.
Ezzel persze nem mondtam újat, ahogy azzal sem, hogy ha megforgatjuk kicsit az idő kerekét, akkor legalább ennyire izgalmas dolgokat találhatunk a múltból, amelyek most hatványozottan érdekesek lehetnek.
Íme egy személyes válogatás a múltból, vagyis három interjú, három legendával. Mindhárom beszélgetésről elmondható, hogy semmi máz, semmi fölösleges körítés nincs bennük, „csupán” az érdeklődő kérdező, és a választ adó művész ember. Őszinte és emberi beszélgetések.
Talán senkinek nem kell megmagyarázni Gobbi Hilda nevét: Juszt László beszélgetése Gobbi Hildával 1987 karácsonyán készült, a legendás színésznő rózsadombi házában, egy hideg, téli délelőtt… Ez volt az utolsó vele készült interjú. Félévvel később hunyt el. Juszt László már a szóban forgó beszélgetés előtt is kérte Gobbit, hogy üljenek le egy hosszabb beszélgetésre, de ő hárított. Végül egy nap mégis telefonált Jusztnak, mondván: „Ha most idejössz, azt kérdezel, amit akarsz!”:
A második általam választott legendás részlet Latinovits Zoltán utolsó interjúja, melyet Baló Júlia készített. Ebben egyébként szó esik veszprémi munkáiról is, valamint művészetének mibenlétéről:
Végül pedig jöjjön egy Weöres Sándor-portré; a költővel Domokos Mátyás beszélgetett:
A fázós hideg napokat ilyen csemegékkel is feldobhatjuk, ki-ki a maga ízlése szerint. Ezzel persze nem azt mondom, hogy feltétlen vissza kell menni az időben, hiszen legendák ma is születnek…
