Tavaly óta egy horgolt maci gazdája vagyok. Nem mintha Ms. Bean-nek érezném magam, de a gyerekkorom kedvenc meséjére emlékeztet és egyszer szeretném, ha a saját lurkómé lenne.
Másrészt, Viki Horgolmányaiba könnyű beleszeretni, és számos történet tanúsítja, hogy ez felnőttekkel is megtörténik. Egy-egy kedves nyuszival barátnők is szívesen megajándékozzák egymást, de készített már születésnapra Willendorfi Vénuszt ábrázoló termékenységi szobrot és retro Volswagen Transporter kisbuszt is. Kifejezetten szereti a kihívást jelentő megrendeléseket, de Viki magától is szívesen kísérletezik: horgolt már úszótalpas békát, egyszarvút, Kis Herceget és Amerika Kapitányt is.
Bár ma már a Tarkaplacc az, amiben Viki ki tud teljesedni, ez nem mindig volt így. „Főiskolán még biztos voltam benne, hogy nekem újságírással, televíziós riportok készítésével kell foglalkoznom. Miután elvégeztem az egyetemet, Debrecenben helyezkedtem el a helyi televíziónál, illetve egy ideig marketingesként dolgoztam, miközben hét évvel ezelőtt megalapítottam a Horgolmányokra építő vállalkozásomat. Nagymamám készített horgolt angyalkákat, karácsonyfadíszeket, és az ő mintájára eldöntöttem, hogy ezt én is szeretném kipróbálni.
Autodidakta módon tanultam meg mindent, elég hamar kiderítve, hogy engem inkább a játékok érdekelnek. De akkor ez még csak hobbinak indult, amiből a vállalkozás révén bevételre is szert tudtam tenni. Aztán időközben sokat változott a képem az újságírásról, én is változtam, rájöttem, hogy nyugodtabb életre vágyom. Miután Veszprémbe költöztünk a férjemmel, még közel egy évet tévéztem, de négy évvel ezelőtt már elkezdtem tudatosabban foglalkozni a vállalkozás növelésével. Végül két és fél éve jött el a pillanat, hogy előbbinek búcsút intsek, és a Tarkaplaccot tegyem meg a főállásommá” – meséli.
Mint mondja, a kitérőket sem bánta meg, hiszen a korábbi munkák megtanították, hogyan adja el magát, mire figyeljen a sales-nél vagy hogy maradjon fegyelmezett a látszólagos szabadságban is. A mellékállásban töltött évek pedig olyan alapot adtak, amire a bevétel miatti aggodalmat elengedve már lehetett építkezni – igen eredményesen. Ugyan a horgolás átmenetileg háttérbe szorult, mióta megszületett Viki kisfia, és nyárig még szülési szabadságon lesz, amíg dolgozott, folyamatosak voltak a megrendelések, a Horgolmányok rajongói pedig visszavárják őt.
A legnépszerűbbek a nyulak, a puha testű bárányok, a csörgőkkel, csipogókkal ellátott nyuszi és macifejek, de nagy keletje van a horgolt cserepes virágoknak is. Viki kedvence pedig egy zöld-kék sárkány és a rókák.
A sikere titka? A szenvedély, az odafigyelés és a személyesség. Amíg tudott, Viki napi 8-10 órát is horgolt, emellett a legjobb fonallal dolgozik, amelyik nem szöszölődik és mosáskor sem ereszti a színét, a figurákat biztonsági szemmel látja el, és mindent kétszer varr oda, hogy a pici gyerekek se tudják lerágni az egyes részeket.
Viki szerint az egyik legjobb a Horgolmányokban, hogy az alaptechnikát elsajátítva bármi el készíthető. Ő az amigurumi módszert alkalmazza: körkörösen horgol, így egy-egy gömböt kap, amit tud nyújtani, tömőanyaggal megtölteni – ezek adják a figurák testrészeit, amiket összevarrva készül el a játék.
„Darabokból bármit össze lehet rakni, az alapfigurákat pedig rengetegféleképpen lehet variálni: lehet rá cipőt, zoknit adni, csíkozni, pöttyöt hímezni, kisminkelni… végtelen a lehetőség.”
Gyakran használ mintát, de kérésre teljesen egyedi, személyre szóló figurákat is horgol. „Egy lány például egyszer azzal keresett meg, hogy a már öreg kiskutyájáról szeretne egy figurát, ami örök emléket jelentett neki, miután a kutyus az örök vadászmezőkre távozott. De volt, hogy valaki a nagypapája temetésére kért egy boros kitűzőt. Az ilyen kéréseket mindig nagyon szeretem, mert nem öncélúak, hanem emlékként szolgálnak, így nekem is lélekmelengető érzést nyújtanak.”
Ami a jövőt illeti, szívesen nyitna babadekorációk, babaforgók felé, de persze meg kell találni mindenre az időt, mert kiadni növekedés esetén sem szeretné a kezéből a figurák készítését. Hiszen a horgolásban éppen ez a legjobb: hogy azonnal kézzelfogható a munka gyümölcse. És a személyesség. Az érzés, amikor egy anyuka levelet ír, hogy a gyermeke évek múltán is imádja a játékát; amikor egy lány, bár már Vikitől inspirálódva maga is belevágott a horgolásba, még emlékbe kér egy Horgolmányt, vagy amikor egy szülő úgy dönt, ezentúl csak kézműves termékeket vesz a gyerkőcnek, mert azt sokkal jobban fogja szeretni.
Viki szerint ez az, amiért igazán megéri: mert tudja, a Horgolmányok mindig jó helyre mennek és igazi örömet okoznak. És akár olyan örökségekké válhatnak, amelyek a következő generációkra hagyományozódnak.
A cikk eredetileg a vehir.hu-t is kiadó Bakony-Balaton Média Kft. másik lapjában, az Ecoport magazinban jelent meg 2020 decemberében.