Elsőre talán luxusproblémának tűnhet, ha azon háborodik fel valaki, hogy hány percet késik az ételfutár a drága pénzért megrendelt vacsorájával. De ha azt vesszük, hogy az idő pénz, egy keményen átdolgozott nap végén már nincs időnk és energiánk a konyhában tüsténkedni, akkor kispolgári szellemben is nyugodtan beleférhet egy pizzarendelés.
Ezután pedig hegyezzük a fülünket, hogy mikor csenget a futár a gőzölgő vacsoránkkal.
Eltelik egy óra: még belefér.
Eltelik másfél óra: biztos sok a rendelés.
Eltelik két óra: reméljük nem keverték el a rendelést!
Eltelik három óra: felháborodott reklamáció e-mailben, telefonon és az alkalmazás felületén.
Aztán csönget a futár, mi pedig a kikészített borravalót már rég visszasepertük a perselybe és mogorva arccal várjuk, hogy felérjen a lépcsőn egyenkabátban az ételfutár.
Nyílik a lift és megjelenik a becsomagolt vacsoránkkal, valamint átnyújt egy plusz dobozt is egy grátisz pizzával.
A cég ajándéka, vigaszdíj a késésért, amiért sűrű elnézést kérünk.
Meglepődöttségünktől elköszönni sem tudunk, a lift már el is indult vissza. Végül nem maradtunk éhesen és az eluralkodott felháborodás átcsap empátiába, ahogy megtöltjük a hasunkat.
De ezzel még nincs vége!
Másnap délelőtt csörög a telefon, ismeretlen 30-as szám.
Jó napot kívánok, az XY étterem üzletvezetője vagyok. Csak érdeklődni szeretnék, hogy a tegnapi napon megkapták-e az ajándék pizzát a rendelésük mellé? Elnézésüket szeretném kérni, de feltorlódtak a rendelések és az egyik futár kiesett. Köszönjük a megértést, igyekszünk legközelebb gyorsabbak lenni.
Nem akarjuk túldramatizálni a szituációt, mert egészen biztos, hogy nem egyedi esetről van szó Veszprémben sem, mindenesetre elgondolkodtató és dicséretes az az üzletpolitika, amikor egy ilyen szituációban a cég felelőse nyomon követi a malőrt és személyesen is hozzájárul az egyébként jogos felháborodás kioltásához.
Tény és való, hogy a vendéglátóhelyek között az átlagosnál még kiélezettebb verseny vette kezdetét most, a nagy korlátozások idején, ahol csak a vásárlók megőrzése az egyetlen fénypont az alagút végén, hogy ne kelljen lehúzni a rolót.
Mindenesetre az emberek bizalmába és jóérzésébe fektetni nem egy rossz cégfilozófia.
Az interneten egyébként terjed egy kezdeményezés, miszerint aki megteheti, az sűrűbben rendeljen házhoz ételt, még akkor is, ha egyébként otthonosan mozog a konyhában, ezzel is segítve ezeknek a helyeknek a fennmaradását és a szakácsok, futárok megélhetését.
Cégnevet szándékosan nem említettünk a cikkben, hiszen nem akarunk senkit pozitívan és negatívan sem kiemelni a számos szolgáltató közül, ugyanakkor kommentekben jöhetnek a hasonló tapasztalatok!
