2021. január 28.
//
Károly, névnap

Színházi emberek! - csapatmunka a színfalak mögött

2020. szeptember 28. 14:01
A Petőfi Szalon vendégeivel, Pelles Andrea tárvezetővel, Osváth Ibolya színházi fodrásszal, Ozsváth Ildikó patinázó és öltöztetővel, valamint Kósa Tímea kellékessel beszélgetett a Petőfi Szalon ötletgazdája, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes a Veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában.

A kilencedik Petőfi Szalon alkalmával egy nagyon különleges és igazán csapatmunkát igénylő részleggel, az összevont-tár érdekes munkájával ismerkedhettek meg a nézők. Pelles Andrea tárvezető bemutatta a tár működését, majd Kósa Tímea a kellékesek, Osváth Ibolya a színházi fodrászok, Ozsváth Ildikó a patinázó és öltöztetők titokzatos világát mutatta be az érdeklődőknek. A szalon vendégei úgy fogalmaztak: összefogást, lojalitást, toleranciát, kreativitást és precizitást követel a munkájuk.

„Én már szüleim által, gyermekkoromban magamba szívtam a színház szeretetét, nem is tudnám elképzelni, hogy máshol dolgozzam.” – kezdte Pelles Andrea, az Összevont-tár vezetője. – „Sohasem a színpadon képzeltem el magam, mindig a háttér izgatott, azóta is teljesen ezzel élek. Mindig más történik, változatos egy munkakör. Egyfajta megújulás. Szívesen dolgozom itt, nem tudnám elképzelni az életem a színház nélkül.” – fogalmazott a tárvezető.

Kósa Tímeának már a próbák kezdetétől részt kell vennie az előadás folyamatában, hiszen ő állítja össze az igények alapján a kellékeket, melyeket a tervelfogadás után kapnak meg. „1991 óta kellékesként dolgozom, de sosem tudom megunni. Minden előadás ad valami újat. Nagyon érdekes, ahogy végig követhetem a próbafolyamatot és megélhetem a rendezővel, színészekkel együtt.” – tette hozzá. Azt mondta, bár számára minden előadás örömöt okoz, de van hogy még izgul, mert a gyorsváltozásnál nagyon figyelmesnek, precíznek kell lenni, hiszen előfordul, hogy egy teljes kelléktárat kell kicserélni előadás közben, csupán egy perc leforgása alatt. „Nagyon szeretem a színházat én sem tudnék máshol dolgozni.” – fogalmazott Tímea.

Fotó: Petőfi SzínházFotó: Petőfi Színház


„Én nagyon fiatalon, érettségi után 1983-ban kerültem a színházhoz öltöztetőként, de nem éreztem magam kellően érettnek a feladathoz. Néhány évig más területen dolgoztam, de visszahúzott a szívem és évtizedek óta itt vagyok.”– meséli Ozsváth Ildikó, Magyar Teátrum-díjas patinázó, aki két éve öltöztetőként is dolgozik. „Sok odaadással jár együtt ez a szakma és egy nagyon támogató, megértő családdal működhet csak. Nem tudnám elképzelni az életemet a színház nélkül!”. Ildikó az, aki régiből újat, újból régit készít; aki dísztelenből díszest varázsol; aki esetenként koszosat kreál, mindezeket úgy, hogy az a ruha, fejdísz hordható, mosható, kényelmes legyen. Emellett öltöztetőként is kiveszi a részét a színházi munkából, melyet a következőképpen jellemez: „csendet, precizitást, lojalitást, és sok odafigyelést követel. Az öltöztető felel a jelmezért, hogy tisztán, vasaltan az öltözőbe készítve várja a színészeket, hogy nekik csak fel kelljen venniük.” – avatott be minket a kulisszatitkokba.

Osváth Ibolya először, mint segítő kéz jött be a színházba, helyettesíteni, kisegíteni, mint „külsős” fodrász, de hamarosan arra eszmélt rá, hogy mindig szeretne a színházban lenni, ott dolgozni. Mára a fodrásztár elengedhetetlen tagja lett. „Egy fodrászüzletben a mindenkori trendfrizurákat csináltam; de itt a kornak, stílusnak, a rendező elképzeléseinek, és a színész, színésznő igényeihez kell alakítani a hajakat, parókákat, szakállakat.” – mondja, majd hozzáteszi: „Sok igényt kell kielégíteni, sokszor nehéz az együttműködés, de mindig találunk megoldást a végén.” A fodrásztár a színpadtól csak egy lépcsőfordulónyira található, így sokszor a színész hangulata ott teljesedik ki. „Igyekszünk toleránsak lenni, figyelembe venni a hangulatukat és olykor csenddel, olykor humorral lazítani rajtuk.”

Bár az Összevont-táron belül mindenki másmilyen feladatot végez, de egy dologban egyetértettek: vannak kihívások, van, hogy pszichológusként kell működni, átsegíteni a színészt egy-egy nehéz időszakon, a próbafolyamatok, az előkészületek, a gyorsöltözések, hogy minden a helyére kerüljön sokszor idegörlő feladatok, de mindezek ellenére a színház-világ csodája felemelő és tudják, hogy egy cél érdekében teszik mindezt: hogy felmenjen a függöny, és a nézők lássák azt a rendkívüli dolgot, melyen ők hónapok óta dolgoznak. És a szívük mélyén érzik, tudják, hogy az előadások utáni taps nekik is szól. Aki ezt érzi, igazi színházi ember!

vehir.hu

További cikkek

A diákok az iskolában maradtak, a színészek pedig mentek
A diákok az iskolában maradtak, a színészek pedig mentek
A magyar kultúra napja alkalmából kétnapos turnéba kezdett a Petőfi Színház. A teátrum művészei a helyi iskolákba látogattak el tematikus műsorukkal, amelyben felidéztek verseket, népdalokat, népmeséket és a Himnuszt is.
Kisfilmmel buzdítanak a veszprémi színészek az oltás regisztrációjára
Kisfilmmel buzdítanak a veszprémi színészek az oltás regisztrációjára
A Petőfi Színház művészei rövid, frappáns kisfilmet készítettek, amelyben az oltásra való regisztráció fontosságára hívják fel a figyelmet.
A különös Szilvesztert a Petőfi Színház művészei biztosították
A különös Szilvesztert a Petőfi Színház művészei biztosították
A vártnál is nagyobb sikert aratott a Petőfi Színház különös szilveszteri akciója, amikor a várost kivilágított kisbuszokkal járták az intézmény művészei, miközben ismert dalokkal idézték meg a pandémia alatt a régi házibulik hangulatát. A kezdeményezés híre még határon túlra is elért.
A Petőfi Színház élő műsorral járja a megyeszékhelyet Szilveszter este
A Petőfi Színház élő műsorral járja a megyeszékhelyet Szilveszter este
A Veszprémi Petőfi Színház nyitott kisbusszal, élő szórakoztató műsort adva járja körbe a Veszprém városrészeit az óév utolsó éjszakáján
Merjünk jegyet ajándékozni karácsonyra?
Merjünk jegyet ajándékozni karácsonyra?
Az elmúlt években egyre többen döntöttek úgy, hogy tárgyak helyett élményeket ajándékoznak karácsonyra, például belépőjegyeket. Az idén a járvány miatt rengeteg fesztivál, koncert, előadás, rendezvény maradt el – és azokkal a jegyekkel, amiknek annyira örültünk tavaly karácsonykor, végül nem vettük semmi hasznát. Vajon ez a tapasztalat mennyire bátortalanította el azokat, akik ilyen ajándékban gondolkoztak?